Végső búcsút vettek az olimpiai bajnok Lemhényiné Tass Olgától

Kedd délután kísérték utolsó útjára a Farkasréti temetőben az olimpiai bajnok tornász Lemhényiné Tass Olgát. 

Erdődi Ferenc, a Mátyás templom plébánosa beszédében kiemelte: Olgi néni példás családi életet élt több mint 50 évig szeretett férjével, az olimpia bajnok vízilabdázó Lemhényi Dezsővel, akit 91 évesen követett felesége a mennyek országába. 

Dr. Szabó Tünde sportért felelős államtitkár búcsúbeszédében hangsúlyozta: az elhunyt bajnoknő csodálatos tehetség volt. Négy olimpián képviselte hazánkat, és a nehéz években szerzett társaival dicsőséget Magyarországnak, sok-sok örömöt csalva a sportot szerető emberekbe.

Az 1956-os kéziszer csapat győzelme, Olgi néni szivárvány színű szalagja a szabadság jelképévé vált. Versenyzői pályája után sem szakadt el szeretett sportágától. Egész életét a sport és mozgás vezérelte, még 90 éves korában is fiatalokat, öregeket tanított az egészséges életre. Csodás emlékeket hagyott maga mögött. 

Az olimpiai család nevében Vékássy Bálint, a Magyar Olimpiai Bizottság főtitkára emlékezett a bajnokról. 

“Kedves Olgi néni! 

Az elmúlt években annyiszor jártál a Magyar Olimpiai Bizottság irodájában, olyan aktívan vettél részt rendezvényeinken, az Olimpiai Bajnokok Klubjának eseményein, hogy a köztünk lévő korkülönbség ellenére régi ismerősként köszöntöttük egymást minden találkozásunk alkalmával. Mindig mosolygó szemed, kedvességed, közvetlen személyiséged jókedvvel töltötte be a teret, amelyben jelen voltál.

Tavasszal, március végi születésnapodon köszöntöttünk, amikor úgy tűnt, minden rendben van, nem gondoltuk, hogy néhány hónapon belül itt hagysz bennünket. Az utóbbi időszak bezártságát nem neked találták ki, egész életedben lételemed volt a mozgás, a sport és az ezzel járó közösségi élet. Vártad a nyarat, hogy újra feltöltődj, járhass a Héliába, találkozhass a régi barátokkal. Az olimpiai család nevében búcsúzom most Tőled.

Tisztelt gyászoló közösség!

Július 28. eddig sem ünnepnapként szerepelt a magyar sport naptárában, mivel 36 évvel ezelőtt ezen a napon kezdődött a Los Angeles-i nyári olimpia – nélkülünk. Mostantól Tass Olga, olimpiai és világbajnok tornásznőnk búcsúztatása is ehhez a naphoz kötődik.

Olga egy sokoldalú, elbűvölő személyiség volt. A hozzá hasonlóan ragyogó tekintetű emberek gyakran sikerre és mindig szeretetre vannak ítélve. Ő mindkettőre volt, egyszerre. Sportolóként, edzőként, tanárként és magánemberként egyaránt. Egy megbízható, odaadó, mindig a pontosságra törekvő és segítőkész hölgyet tisztelhettünk benne. 

Kifinomult mozgását pécsi ifjú évei alatt atlétikával alapozta meg, majd ezt követően tért át a szertornára. Londontól Tokióig négy olimpián vett részt. A magyar tornasport az újkori olimpiák történetében 40 érmet gyűjtött. Tass Olga 6-ból vette ki részét. 1956-ban, Melbourne-ben Bodó Andreával, Keleti Ágnessel, Kertész Alízzal, Korondi Margittal és Köteles Erzsébettel a kéziszercsapat tagjaként ért a csúcsra. Az olimpiák mellett világbajnoki, főiskolai világbajnoki arany- és ezüstérmekkel tarkította sportolói pályafutását.

Edzőként, valamint a Testnevelési Főiskola tanáraként is a legjobbra törekedett. Folyamatosan képezte magát, a maximumot adta át tanítványainak. Irányította a magyar és a francia női válogatottat, a Dózsa, a Vasas és a Honvéd tornászait. Mesteredzői címmel ismerték el, több kitüntetése közt a Magyar Olimpiai Bizottság Nők a Sportért Életműdíját is megkapta. Dolgozott pontozóbíróként, szövetségi szakfelügyelőként és szakirodalom is fűződik nevéhez.

Olgi néni méltatásakor férje, Lemhényi Dezső, kiváló vízilabdázónk is óhatatlanul említést érdemel. Az olimpiai bajnok házaspár a helsinki játékok együtt töltött heteire alapozta 50 éves házasságuk sziklaszilárd építményét. Csodálatraméltó szövetséget alkottak, akik akkor is együtt tartottak, amikor az élet külföldi munkavállalásra szólította őt. Amíg Butykó a hatvanas években Franciaországban vezényelte a nemzeti vízilabda válogatottat, felesége az ország tornasportját irányította szakmai vezetőként. Életre szóló társai voltak egymásnak, akiknek mindene volt leányuk, Csilla.

Ahogy a feleségre való emlékezés okán előkerül a férj, úgy Gallov Rezső Butykóról írt könyvében Olga alakja is megkerülhetetlenül felbukkan. A szerző tökéletesen megfesti nagyszerű, nem mindennapi személyiségét: az égszínkék szemű, pompás mozgású, lebilincselően mosolygó, elragadóan kedves Tass Olga lényét. Mert Olgi ilyen volt…

Eredményeivel, edzői és pedagógusi pályájával, de leginkább közkedvelt személyiségének jegyeivel hamisítatlan olimpiai hagyaték az, amit ránk hagyott.

Kedves Olgi néni!

Nem feledünk, örökséged megőrizzük.

Isten veled, nyugodj békében…” 

Az olimpiai bajnok tornásznőt férje mellé temették el római katolikus szertartás szerint, a Farkasréti temető 8/1/A-1-143/144 sírjába.

Tass Olgát a Magyar Olimpiai Bizottság és a Magyar Torna Szövetség is saját halottjának tekinti, emlékét megőrizzük!

Forrás: MOB – Fotók: Róth Tamás