A háromszoros aranyérmes Szekeres Pál örül annak, hogy Veres Amarilla győzelmével már nem ő az egyedüli magyar paralimpiai bajnok kerekesszékes vívásban.
“Nagyon egyedül éreztem magam, úgyhogy jó, hogy most már ketten vagyunk.” – utalt a tokiói paralimpián a női pábajtőrözők A kategóriájában csütörtökön aratott diadalra az MTI-nek nyilatkozva Szekeres Pál.
A Kerekesszékes és Amputált Sportolók Nemzetközi Szövetsége (IWAS) kerekesszékes vívóbizottságának vezetője a tokiói tapasztalatokat összegezve úgy vélekedett, hogy nagyon erős a mezőny, erősebb, mint Rio de Janeiróban volt, már csak azért is, mert ott nem indulhattak orosz vívók. “Tehát az, hogy arany- meg ezüstérmet szereztünk egyéniben, szerintem nagyon komoly dolog.” – szögezte le még az utolsó versenynap, a női tőrözők csapaküzdelmei előtt.
Hozzátette: maradtak esélyek kihasználatlanul, és megjegyezte, hogy különösen fáj a szíve Hajmási Éváért, aki két bronzérmet szerezhetett volna egyéniben, de végül két negyedik hellyel kellett beérnie, ráadásul második versenyében, tőrben 14-12-re vezetett a bronzmérkőzésen. “Aki négy közé került, az biztos, hogy világklasszis.” – szögezte le, ugyanakkor arról is beszélt, hogy “döbbenetes a kínai dominancia”. “Van két verseny: az egyik a kínaiak között egy háziverseny, a másik meg a világ többi része között. Azt nagyon jó látni, hogy utóbbiban ott vannak a magyarok az élmezőnyben.” – mondta.
A koronavírus-járvány miatti versenyszünetet illetően úgy fogalmazott, azt látja, amit korábban az olimpián: az, hogy sokáig nem volt verseny, a versenyzőkön, a versenybírókon és rajtuk is, akik a hátteret biztosítják, egy kicsit látszik. “Az is más, ha az ember hat-hét alkalommal kipróbálja magát egy évben, és egy kis pihenés után elmegy egy ilyen eseményre, és az is más, hogy két évig szinte semmi nem történik. Az egyes mutatott vívásokban meg az egyes bíráskodásokban láttuk ezt a kihagyást akár az olimpián, akár a paralimpián. Azt gondolom, ezt adottságként kell kezelni, annak, aki nyerni akar, minden nehézségen túl kell esni, túl kell jutni.” – folytatta.
Úgy vélekedett, hogy a japánok, akik nem rendelkeznek nagy hagyományokkal kerekesszékes vívásban, nagyon komolyan rendezték meg ezt a versenyt. “Sok segítőnk van, nagyon igyekeznek, nagyon koncentrálnak, rengeteget gyakoroltak. Elképesztő volt látni, hogy a medálceremóniát a katonák meg a segítők hányszor próbálták le a díjátadást segítő hölgyekkel. Vagy azt, ahogy az egészségügyi személyzet gyakorlatozott, hogy milyen gyorsan jutnak el a mentőautóig, milyen gyorsan rögzítenek egy embert a hordágyon. Mi igyekszünk a verseny nyugodt hátterét biztosítani. Van egy versenyigazgatóság, Rióban is én vezettem, meg itt is rám hárult ez a feladat. Azt kell, hogy mondjam, hogy jól vizsgázik a csapat.” – hangsúlyozta Szekeres Pál.
Ugyanakkor kiemelte, hogy ugyanúgy, mint az olimpián volt, extra nehézség, hogy minden nap regisztrálni kell a testhőmérsékletet, illetve mintát kell leadni. “Minden reggel informatikai házi feladattal kezdünk – jegyezte meg. – Itt nem egy dologtól tartunk, hanem kettőtől: az egyik a sérülés, a másik pedig az, hogy valaki vagy fertőző, vagy kontaktszemélynek van nyilvánítva, és akkor őt ebből az izolációból is még jobban el kell zárni. Az összes többi nagyon hasonlít egy paralimpiára, a közönség viszont nagyon hiányzik.”
Büszkén mesélte, hogy illusztris vendégeik voltak, vannak. “Az egyetlen sportág a kerekesszékes vívás, ahova együtt látogatott ki a Nemzetközi Olimpiai meg a Paralimpiai Bizottság elnöke. Andrew Parsons nem volt vívó, Thomas Bach viszont igen, tőrvívó, úgyhogy akadt témánk a VIP-zónában.”
Megemlítette még, hogy a versenyt meglátogatta a világ egyik legnagyobb élő vívója, a hatszoros olimpiai bajnok olasz tőröző, Valentina Vezzali, és itt volt Ota Juki is, az első olyan japán vívó, aki olimpiai érmet szerzett. “Mindennel elégedettek vagyunk, a körülményeket pedig adottságnak kell kezelni. Reméljük, hogy Párizsban már vívásban ugyan maszkkal, de egyébként egészségügyi maszk nélkül versenyezhetünk. Egyébként itt viccelődtek a versenyzők, hogy a vívóknak a távolságtartás, a kesztyű meg a maszk nem probléma, de hát nem erre gondoltak.” – összegezte a helyzetet Szekeres Pál, aki a világon az egyetlen, aki olimpián és paralimpián is – parasportolóként, azaz nem guide-ként – érmet tudott szerezni.
Forrás: MTI – Fotó: Koszticsák Szilárd