Cukor vagy torna? Naná, hogy a torna!

November 17-én ünnepli 85. születésnapját a magyar tornasport élő legendája, Melbourne olimpiai bajnoka, a római világbajnokság aranyérmese, Kertész Alice, aki már tinédzserkorában is a tornát választotta döntéshelyzetben. Isten éltesse!

Az 1935-ben Budapesten világra jött Kertész Alice sorsa alighanem már tizennégy esztendős korában megpecsételődött. Ekkor tették fel neki szülei a később az egész életét meghatározó kérdést. Mit kérsz a születésnapodra? A kis Alice 10 dgk cukor és a Budapesti Postás SE-ben való rendszeres tornaedzés közül választhatott, és végül utóbbi mellett tette le a voksát. Nos, nem bánta meg.

Így lett Kertész Alice 1949-től kezdve négy éven át a Róna utcai Postás sporttelep tornatermének rendszeres látogatója, hogy aztán a Budapesti Honvéd színeiben teljesedjen ki és váljon a magyar tornasport egyik, ha nem legkiemelkedőbb időszakának megkerülhetetlen figurájává. Egészen pontosan az egyik nagy alakjává, hiszen olyan periódusról beszélünk, amikor egyszerre versenyzett – a teljesség igénye nélkül –  az ötszörös olimpiai bajnok Keleti Ágnes, a kétszeres ötkarikás győztes Korondi Margit vagy éppen Tass Olga és Köteles Erzsébet. Elképesztő névsor.

A Herpich Rezsőné, Vali néni edzette női tornászválogatott a kor meghatározó együttese volt. A mieink már az 1952-es finnországi ötkarikás játékokra is gyakorlatilag minden szám nem is annyira titkos esélyeseként érkeztek – ekkor még Kertész nélkül – és bár lélegzetelállító teljesítményt nyújtva két aranyat, egy ezüstöt és öt bronzérmet szereztek, a kéziszeresek a svédek és a szovjetek mögött egy buzogányhiba miatt a harmadik helyen zártak. A szóbeszéd szerint ez volt az a pillanat, amikor a hatalmas szívű, de kőkemény Vali néni elhatározta; ha törik, ha szakad, négy év múlva a dobogó tetejére állnak a kéziszercsapat tagjai. És ha ő egyszer valamit elhatározott… Na, de ne szaladjunk ennyire előre.

A két olimpia között, 1954-ben Rómában rendezték a tornavilágbajnokságot, ahol már senki és semmi nem állhatott a női kéziszercsapat útjába. Ekkor a lányok, Kertész Aliceszal a soraikban egy teljesen újszerű, zászlós gyakorlattal bűvölték el a közönséget és persze nem utolsó sorban a zsűrit. Római elsőségével az együttes egyértelműen bejelentkezett az 1956-os olimpia kéziszer aranyérméért.

1956. október 30-án aztán a forradalom kellős közepén az egész küldöttség súlyos kételyek között indult útnak Ausztráliába. Ahhoz, hogy olimpikonjaink oda eljussanak, először a Prágához közeli Nymburkba kellett eljutniuk, ahonnan csak a légitársasággal való hosszas huzavona után indulhattak tovább Melbourne-be, tudniillik az Air France a magyarországi forradalmi események tükrében attól tartott, nem lesz, aki megtéríti az utazás költségeit. A Nymburkban töltött napok alatt ki-ki úgy és ott edzett, ahogy és ahol tudott. Kertész Alicenak például egy sokkal inkább jeges veremre, semmint tornateremre hajazó épület jutott, ahol talán éppen a nem megfelelő hőmérséklet okozta könyöksérülését. Ki nem ficamodott ugyan, de mindez azt jelentette, hogy Kertész Magyarországot legfeljebb csupán a versenyeken kívül népszerűsítheti, méghozzá gipszben.

Úgy tűnt, így is lesz, hiszen Kertész Alice Melbourne-ben egyre-másra látogatta a rendezvényeket, ahol roppant mód szívesen fogadták, ő pedig nem tudott ellenállni a jobbnál jobb ételek csábításának és elmondása szerint hirtelen fel is szaladt rá nagyjából hat kiló. Aztán jött a váratlan fordulat. Kiderült ugyanis, hogy a Kertész helyére a kéziszer csapatba beugró tartalék versenyző nem tudta megfelelően elsajátítani a koreográfiát, így nem volt más lehetőség, Kertész kezéről levágták a gipszet, ő pedig egyik pillanatról a másikra az étteremből a tornaversenyek kellős közepén találta magát. Ahhoz viszont, hogy a kéziszercsapat versenyén részt vehessen, minden más szeren is szerepelnie kellett. Így lett például 64. lóugrásban, 34. műszabadgyakorlatban és 6. felemás korláton. A lényeg azonban csak ezután következett.

A Bodó Andrea, Keleti Ágnes, Kertész Alice, Korondi Margit, Köteles Erzsébet, Tass Olga összetételű kéziszercsapat ugyanis beváltotta aranyesélyeit. A mieink ekkor ismét egy újítással álltak elő, hiszen a négy évvel ezelőtti buzogányos, illetve a világbajnokságon bemutatott zászlós gyakorlat után ezúttal a szalagok játszották a főszerepet. Méghozzá a nemzeti színű szalagok, egy kivételtől eltekintve, hiszen Tass Olga tornaszere röviddel a verseny előtt szőrén szálán eltűnt. Az ő szalagját szivárvány színűre cserélték, ami a forradalmi Magyarország reményeit jelképezte. A produkció pedig olyannyira kiválóan sikerült, hogy azt a későn érkező méltóságok miatt többször elő kellett adni, hogy ők is teljes egészében láthassák a magyar hölgyek remeklését. Édes teher volt ez.

Emellett Kertész Alice az olaszországi világbajnokságon és Ausztráliában is szerzett egy-egy ezüstérmet az összetett csapatversenyben, és akkor még a hazai bajnoki sikereiről, valamint az 1954-es budapesti főiskolai világbajnokság két aranyáról szót sem ejtettünk. Kertész Alice 1960-ban, még a nyári játékok előtt visszavonult és miután elvégezte a Testnevelési Főiskolát, edzőként találta meg számítását. Saját bevallása szerint trénerként jobb volt, mint versenyzőként. Párját ritkító munkát végzett a KSI, a BVSC és a Zugló edzőjeként, valamint a magyar válogatott szövetségi kapitányaként. Tanári és szakedzői diplomája mellett a mesteredzői címet is megkapta.

Örömét lelte testnevelőként is, tanított kisiskolásokat, majd az Eötvös Loránd Tudományegyetemen egyetemi hallgatókat is.

Pályáját számos díjjal ismerték el, így 1954-ben a Magyar Népköztársaság Érdemes Sportolója lett, 1996-ban megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét, 2011-ben pedig átvehette a Köztársaság Elnökének Érdemérmét és a Magyar Tornasportért díjat is.

Lenyűgöző díjai és sikerei azonban szinte elhalványulnak életének legfényesebb pontjai, lánya és unokája mellett. Férje Zalka András, 1978 és ’84 között a Testnevelési Főiskola rektora, labdarúgóedző, szakíró, a Magyar Olimpiai Bizottság korábbi tagja.

Szívesen tesz eleget a MOB és az Olimpiai Bajnokok Klubja meghívásának is, hogy közösen emlékezzen, ünnepeljen olimpikontársaival.

Kertész Alice 85 éves. Jó egészséget kívánunk!

Forrás: MOB-összeállítás – Fotók: MTI/Mikó László, Komlós Tibor, Csörgeő Tibor, Petrovits László, Beliczay László; videó: Youtube)