Hú, ez király!

Keresve sem találnánk a római ötkarikás játékok történelmi miliőjébe jobban illő egyéniséget egy királynál. 

A spártai szigorral, a szülei által létrehozott nevelőintézetben tanított Konsztantinosz 1960-ban, aki mindösszesen 20 évesen, a „Nirefs” fantázianevű dragon-hajóosztályban versenyző egység legénységének tagjaként állhatott fel a dobogó legfelső fokára, ezzel 1912 után ismét aranyérmet szerezve Görögországnak az ötkarikás játékokon. Tette mindezt görög koronahercegként, és bár élete később sem szűkölködött izgalmas pillanatokban, mégsem volt számára kérdés, hogy „A házasságkötésem mellett ez a legcsodásabb élmény, amiben valaha részem volt”. 

Apja, Pál görög királyi herceg 1964-ben bekövetkezett halála után aztán király lett, méghozzá az utolsó görög uralkodó, II. Konstantin néven. Regnálása azonban koránt sem hozott rövid, de annál velősebb sportolói pályafutásához hasonló sikereket. 

1967-ben, az „ezredesek puccsaként” elhíresült eseménysorozat következtében ugyanis távozni kényszerült hazájából, ahova egészen 2003-ig vissza sem tért. Persze a száműzetés keserű íze nem volt teljesen idegen számára, hiszen a második világégés alatt a német invázió elől egyszer már menekülnie kellett Görögországból. 

A puccs után II. Konstantinból Konsztantinusszá visszavedlett olimpiai bajnok korábbi király kérészéletű uralkodása után sem vesztette el jó humorát, így amikor végül 2004-ben a Nemzetközi Olimpiai Bizottság tiszteletbeli tagjaként részt vett az athéni olimpia megnyitóján és találkozott az akkori görög elnökkel csak ennyit mondott: „Nem akarok bajt, csak hadd nézzem meg, mit csináltatok a palotámból”. 

Úgy látszik, végül a palotán végrehajtott változtatások nem nyerték el a tetszését, mert bár hosszú idő után ma újfent Görögországban él, ahhoz ragaszkodott, hogy semmiképpen sem a királyi lakban, hanem egyszerű görög honpolgárként, saját házában élje zavarba ejtően hétköznapi életét. 

Forrás: MOB-összeállítás – Képek: olympic.org