SuperGT: Születésnapi showműsor Suzukában

Szerzők: Ruszanov András – Mieko Takagi

SUZUKA, Japán – Igazi gálát varázsoltak a múlt hétvégén a suzukai versenypályára a SuperGT két osztályának menői. Ahogy az már ebben a versenysorozatban lenni szokott borult a szombati edzéseredmények alapján várható papírforma és két olyan gárda szerezte meg végül a kategóriaelsőséget, amely idén még nem járt a dobogó legfelső fokán. Az már csak hab volt a tortán, hogy a szériának helyszínéül szolgáló autodrom éppen ez évben ünnepli fennállásának 60. évfordulóját, így a csapatok és versenyzőik a legjobb eszközt választották arra, hogy mind a pálya előtt tisztelegjenek, mind a SuperGT-t promótálják világszerte újabb híveket szerezvén.

 Nemsokkal azután,hogy Soichiro Honda az 1950-as évek  végén megnyitotta első kereskedelmi központját az Egyesült Államokban, régi vágyának megvalósításába fogott, azaz a cég állandó tesztpályáját kívánta felépíteni Mie prefektúrában. Ennek “megálmodására” John Hans Hugenholtz-ot kérte fel, és a holland tervezőmérnök nem okozott csalódást, amikor máig a világ egyik legikonikusabb versenypályáját alkotta meg. Az ún. nyolcas elrendezésű aszfaltcsík egyediségére jellemző, hogy ez az egyetlen ilyen típusú a Forma-1-es naptárban szereplő pályák közül és a földkerekségen ezenkívül csak a fioranói pálya, ahol keresztezi egymást a pálya vonalvezetése nyolcas formát alkotva. A Suzuka Circuit néven világhíressé vált autodróm az egyik leghosszabb a világon a maga 5,8 kilométeres hosszúságával; a 18 kanyar között szinte mindenfajta típus megtalálható: hajtű-, közép gyors, gyors, és sikán egyaránt. Az egyik veszélyes nyújtott balkanyar, amely épp a felüljárónál lévő hosszú egyenest követő 130R-t viseli, mely nevét a számmal megegyező rádiuszról kapta. Egy másik ilyen unikális ismérve a pályának az S kanyarkombináció, amely két bal és két jobb kanyarból áll. Az 1962-ben átadott versenypályát nyolcszor módosították, Motopia Park néven pedig felépítettek mellé egy vidámparkot is – elsődleges céllal- a Honda gyár dolgozók és családtagjaik részére. Suzuka, amellett, hogy a Honda tesztpályája, a Forma-1-esek 1987 óta – két esztendőt leszámítva – állandó helyszínként használják, a motorosok sztorija pedig még régebbre datálódik. Már a nyitást követően 1962-ben rendeztek itt versenyt, de hivatalos világbajnoki futamra csak egy évvel később kerülhetett sor. 1965-től azonban 22 évnyi pauza következett és az 1987-es esztendő volt a visszatérés éve, innen számítva egy kivételtől eltekintve (1999) egészen 2003-ig bonyolították a FIM Japán Nagydíjat a pályán. Abban az évben azonban a szigetország egyik legnagyobb tehetségű versenyzőjének, Kató Daijirónak halálos balesete után a motoros Grand Prix sorozat már nem tért vissza Suzukába. A pályát, amelynek befogadóképessége 155 ezer fő, jelenleg a Honda Mobilityland, a japán cégóriás leányvállalat üzemelteti. A SuperGT a bajnokság induló szezonjától (2005) kezdődően szerves része az itt zajló verseny, jó pár éven keresztül az 1000 kilométeres futam is beleszámított a pontversenybe, manapság 2 futamot rendeznek a Nagoyától egyórás autóútra lévő Suzukában. A mostani a 2022-es bajnokság 5.versenye és már a szombati edzésen látszott, hogy a Red Bull Motul Mugen NSX (Ukyo Sasahara/Toshiki Oyu) és az Astemo NSX Hondákkal (Koudai Tsukakoshi/Nobuharu Matsushita) egyedül a Motul Autech Z Nissanja (Tsugio Matsuda/Ronnie Quintarelli) képes felvenni a küzdelmet. Ők már ekkor fél perccel gyorsabb köröket autóztak a többieknél, a dolog pikantériáját az adta, hogy a fenti triumvirátus más és más gumikkal (Dunlop – Michelin – Bridgestone) érte el a jobbnál-jobb időket. 

A kvalifikáción újfent a két Honda dominált az edzés túlnyomó részében és bérelte ki az első sort. Örömük azonban az edzés utolsó perceihez érve elszállt,mivel a 23-as számú Nissan 1’45.169-es időt repesztve Ronnie Quintarelli révén elhozta a pole-t. Ez volt az olasz pilóta SuperGT-s pályafutásának 16. edzéselsősége, de az új Nissan Z-vel az első és szintén az első rajthelye a 2019-es szezon 5. versenye (Fuji) óta! Ronnie a következő szavakkal kommentálta a megszerzett pole-t: “Hosszú alagútban voltunk (mióta utoljára hasonló pozícióból indultunk), és nagyon örömmel tölt el, hogy végre túljutottunk ezen a küzdelmes szakaszon. Azzal az elhatározással jöttünk Suzukába, hogy minden elsőkként végezzünk, de ez nem könnyű tekintve a mezőny kiegyensúlyozottságát. Sikerült egy tökéletes kört futnom és egy két tizedes előnyt szereznem. Szeretném kifejezni köszönetemet az egész csapatnak, Tsugionak, a Michelin cégnek és természetesen a rajongóknak a hosszú várakozásért!“

A vasárnapi futamra a Motul csapata bizakodással készült és erre nemcsak az elért edzéselsőség szolgált alapul, hanem az a tény, hogy az elmúlt 4 suzukai versenyükből háromszor elsőként haladtak át a célvonalon. A rajt és a nyitó etap kiválóan sikerült, Quintarelli megtartva pozicíóját haladt az élen és verte vissza az Astemos Nobuharu Matsushita Hondájának támadásait. A vezető bolyból a Nismo 23-as kocsija kezdte meg a boxkiállások sorát a 17.körben, a két Honda (Astemo és szorosan mögötte a Red Bull csapat) vették át az első két helyet. A 22. körre a mezőny egyik fele már túl volt az első ‘pit-stopján’, míg a másik – profitálva az így szerzett időkülönbségből – elfoglalta a pontszerző helyeket. A legfeltűnőbb előretörést a Calsonic Impul Z Nissan gárda tudhatta magáénak, ők a 15., utolsó rajthelyről vágtak neki a 450 kilométeres távnak és már a 7.helyen autózott Bertrand Baguette. A Red Bull-osok a 27. körig vártak az első boxvizittel, 2 körrel később az Astemo-sok is felkeresték a pit-et. Lassan féltávnál jártunk, mire az addigi éllovas Denso Supra Toyotáya és a már szorosan a nyomában haladó Calsonic rászánta magát az első megállásra. Ebben a második szakaszban a Motul csapat számára elkezdtek a dolgok rosszra fordulni: Quintarelli sebessége rohamosan esett vissza, először a vezető helyet volt kénytelen átadni, majd pár körrel később már a Top3-ból is kiszorult. Az olasz később így elemezte a problémát: “Tisztában voltunk, hogy problémáink vannak az elülső abroncsokkal” – és még azt is elárulta, hogy a verseny ezen szakaszában a kötelező kettő helyett három megállást is fontolgattak. “Az utolsó szakaszban másik típusú gumira cseréltünk, és az jobban működött.“

A számok világosan mutatják, hogy az olasz mennyit küszködött a Michelin-jeivel a futam ezen részében. Míg a kezdő etapban csupán 2 kör erejéig esett vissza az 1’52-es sávból, addig a másodikban a köreinek harmadát futotta 1’53 felett, sőt egy körben 1’56-ot is mértek. 41. körben Matsuda váltotta Quintarellit, majd 9 körrel később a GT300-ban versenyző Kimiya Sato által vezetett Toyota a 130R kanyarnál nekicsapódott a gumifalnak és ezért a biztonsági kocsi jött a pályára. Többen kihasználták az alkalmat a 2.pit-stopra, s mikorra visszaállt a rend az Astemo és a Calsonic csapatok valamint az elképesztő iramot diktáló Motul, Matsudával a volánnál alkották a vezető hármast. Az 65. körben történtek viszont alaposan megkavarták a (végső) sorrendet: a második helyen hajtó Matsuda a Degner kanyarkombinációból útban a hajtűkanyarhoz védve pozicíóját leszorította a fűre a Calsonic-os Nissant, de annak sofőrje, Kazuki Hiramine bravúrral visszakalibrálta kocsiját a pályára. Tettéért áthajtásos büntetést kapott a Motul japán versenyzője és ez a csapat dobogós helyezésébe került. A verseny utolsó 3 körében sem unatkozhattunk, hisz a vezető Astemot irányító Tsukakoshi minden szabályos eszközzel igyekezett tartani előnyét, mégis a bombaformában versenyző Hiramine ellen nem volt elég: utóbbi a hajtűnél belső ívről megelőzte és onnantól már nem engedte ki a vezetést. A dobogóra a második helyre érkező Astemo csapat és az őket követő Denso Toyotások (Yuhi Sekiguchi/Yuichi Nakayama) állhattak fel, mindhárom márka egyaránt Bridgestone gumikkal futott.

Kazuyoshi Hoshino, az egykori japán autóversenyző csapata, a Calsonis 14 év után tudott újra Suzukában nyerni; a sors fintora, hogy 2008-ban Tsugio Matsudával, aki most akarata ellenére is, de győzelemhez segítette egykori kenyéradóját. 

A Super GT500-as suzukai futam végeredménye: 

1. Calsonic Impul Z Nissan  (Kazuki Hiramine/Bertrand Baguette) 2:35’39.339 

2. Astemo NSX-GT Honda (Koudai Tsukakoshi/Nobuharu Matsushita) 6.630 ms

3. Denso Kobelco SARD Toyota (Yuhi Sekiguchi/Yuichi Nakayama) 7.747 ms

4. Craftsports Motul Nissan (Katsumasa Chiyo/Mitsunori Takaboshi) 8.257 ms

5. Motul Autech Nissan (Tsugio Matsuda/Ronnie Quintarelli) 13.747 ms

6. Red Bull Motul Mugen Honda (Ukyo Sasahara/Toshiki Oyu) 33.508 ms

A világbajnoki pontverseny állása 5 futam után:

1. Calsonic Impul 44,5 pont

2. Astemo NSX – NDDP Racing – TOM’S 34 pont

3. TGR Team Eneos 30 pont

4. TGR Team SARD  27 pont 

5. Team Kunimitsu 23 pont

6. Motul Autech 22 pont

Fotók: Shigenobu Yoshida / Ruszanov András / Wikipedia