Ma ünnepli 83. születésnapját a MotoGp világának egyik legnagyobb legendája, Phillip William Read. Az angol motoros mindig is híres volt a magyarokhoz fűződő barátságáról, többször tett látogatást hazánkban magáncélból, és mindig sort kerített arra, hogy a magyar motoros világ ismert alakjaival találkozzon. Szeretett Magyarországra jönni, és amíg Böröczky Pepi, az ismert parodista, előadóművész és sportkommentátor élt valamint Read egészsége engedte valamennyi vizitje alkalmával a legnagyobb elismeréssel beszélt a magyar motorozás nagyjairól és hazánkról. Bár az utóbbi időben kora és egészségügyi problémák miatt is meglehetősen keveset utazik, de reméljük, hogy egy napon ismét Magyarországon köszönthetjük a motorozás halhatatlan alakját, aki John Surtees 2017-es halála óta, jelenleg a legidősebb élő angol 500cm3/MotoGp világbajnok. Az alábbi, a Motorozás enciklopédia című könyvben megjelent írással kívánunk neki nagyon boldog 83. születésnapot!
Phil Read, a törhetetlen
Ő volt az első, aki a 125, 250 és 500 cm3 -es kategóriában is világbajnoki címet szerzett, és Mike Hailwood-dal ők ketten, akik 3 géposztályban is az élen végeztek. (Mára Valentino Rossi lett a csúcstartó, aki 4 különböző kategóriában is diadalmaskodott). A 7 világbajnoki cím és négy második hely hallatán megállapítható, jó időben volt a megfelelő helyen és megbízható motoron. Első világbajnokságát Jim Redman előtt nyerte, aki az utolsó futamon végig vezetve a cél előtt lassult le, így Read maga és a Yamaha részére szállította le az első világbajnoki elsőséget. Négy évvel később ő és csapattársa Bill Ivy között minden eredmény egyezett (4-4 első, 2-2 második hely), a japán csapatfőnök is Ivy-t látta volna szívesebben a bajnoki emelvény közepén. Kettejük között a FIM (nemzetközi motorszövetség) döntötte el a cím sorsát méghozzá úgy, hogy a két versenyző azon négy versenyidejét adta össze, ahol mindketten célba értek. 124.3 másodperccel Read bizonyult jobbnak. A királykategóriában sem mindennapi körülmények között írta be magát az évkönyvekbe. Miközben 1973 a gyászról (Pasolini, Saarinen, Newcombe vesztette életét), a Man-szigeti verseny bojkottjáról, az opatijai futam kérdéses lebonyolításáról szólt, addig az angol csendben hazavitte a vb trófeát. Egy év múlva Agostini vállát törve kidőlt, a fiatalokból (Sheene és Bonera) pedig hiányzott a kiegyensúlyozott teljesítmény, így az MV Agusta utolsó bajnokságát köszönhette Read-nek. Az országúti versenyeken, így a Man-szigeten is bizonyított, nyolcszor győzött 1961 és 1977 között, s bár 1978-ban is még indult, az a TT már Hailwoodról szólt. Visszavonulása után megkapta a Brit Birodalom Tagja kitüntetést, melynek átadásakor a ceremónia forgatókönyvét is alaposan felrúgta. Az amúgy zárkózott és protokoll követő II. Erzsébet királynőt is szóra bírva a fenség elárulta a versenyzőnek, hogy a II. világháború alatt a Vöröskeresztes mozgalomnak segítve maga is egy Norton modell 88-on közlekedett, melyet a Buckingham pincéjében őriz. Read nemcsak a motorok, de a társalgás nagymestere is volt.
