„Ez egy olyan pillanat volt, amely megváltoztatta a világot”

Az 1995-ben, Pekingben megtartott IV. Nők Világkonferenciája fordulópontot jelentett a nemek közötti egyenlőség tekintetében. A női sport szempontjából is meghatározó momentum volt ez, hiszen az áttörést jelentő Pekingi Nyilatkozat és Cselekvési Platform elismerte a sport kiemelkedő szerepét a nők és a lányok előrelépésének kapcsán.

25 esztendő telt el, az ENSZ a történelmi mérföldkőnek számító tervet ünnepli, Anita DeFrantz, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság alelnöke pedig megosztja velünk emlékeit és vet egy pillantást az elmúlt negyedszázad fejlődésére.

„Van valami a sportban, ami kizárólag az emberekre jellemző. Mi vagyunk a Föld egyetlen olyan élőlényei, amelyek versenyeken leküzdendő akadályokat állítanak fel maguknak, hogy lássák, ki szakítja át először a célvonalat. Mindez kódolva van a természetünkben, éppen ezért mindenkinek eredendően joga van a sportoláshoz. Persze mi itt, az olimpiai mozgalomban tisztában vagyunk azzal, hogy több, mint egy évszázadon keresztül, a Nők IV. Világkonferenciája előtt a sportot nem úgy tartották számon, mint jelentős jogot. A konferencia első alkalommal úgy ábrázolta a sportot, mint a nemzetközi nőmozgalom részét.

Gyerekként nem volt lehetőségem sportolni. A három testvérem sportolt, én viszont nem. Négyévesen megtanultam úszni és egészen addig, amíg nem kerültem a főiskolára, ez volt az utolsó sporttal kapcsolatos élményem. A sportolás fontos lépés a gyermekek fejlődésében, hogy a társadalom részévé váljanak – és amikor a lányoknak erre nincs lehetőségük, az hatalmas érvágás.”

„Amikor 1976-ban a sportágam, az evezés először kapott helyet az olimpián, valamiért csupán a férfiak versenytávjának felén szállhattunk vízre a győzelemért. Ez egészen 1988-ig így is maradt.

Ezek a tapasztalatok megerősítettek abban a hitemben, hogy tudnánk mi egy egyenlő világban is élni. Kihívást jelentett és tudtam, hogy nem kéne, hogy így legyen. Nem gondoltam volna, hogy valaha olyan pozícióba kerülök, hogy változtathassak a helyzeten.

Elképesztően jól éreztem magam Pekingben. Kiváltság volt képviselni a Nemzetközi Olimpiai Bizottságot az újonnan megalakult nők és sport munkacsoport elnökeként, valamint, hogy láthattam, mennyit dolgoznak világszerte a nők, hogy elérjék az egyenlőséget. Elnökként, akkor én voltam Pekingben a NOB első embere. Megbeszélések hosszú listáját kellett átolvasnunk, hogy eldöntsük, melyeken lenne a legfontosabb részt venni – tényleg rengeteg megbeszélésre került sor. Számunkra ez tényfeltáró küldetés volt, hogy kiderítsük, más nők mit tesznek. Az a kép pedig, ami mind a mai napig élénken él bennem, az, hogy látom a számtalan nőt, ahogy nemzeti viseletükben összegyűlve megértik, ha közösen teszünk az ügy érdekében, változást érhetünk el. Csodálatos emberség képe ez.

Hatalmas kihívás volt számunkra, hogy elérjük, hogy a sport szerepeljen a Pekingi Nyilatkozat és Cselekvési Platformban. Több emberre volt szükségünk a sport jövője érdekében – az óriási kiaknázatlan embercsoport pedig a nőké volt. Szükségünk volt a nőkre, hogy a sport tovább fejlődjön. Minden olimpia végén felhívást intézünk a fiatalokhoz – nem a férfiakhoz vagy a fiúkhoz, a fiatalokhoz. Ez alapján képes voltam amellett érvelni, hogy nem elég csak tépnünk a szánkat, a tettek mezejére kell lépnünk. Fontos mozzanat volt ez a női sport jövőjének szempontjából – megszerezni a világ elismerését, illetve az Egyesült Nemzetek Szervezetének támogatását, amely többet foglalkozik a sporttal, mint addig bármikor. Ez volt az elmúlt 25 év pozitív eseményeinek kiindulópontja.

Most pedig büszkén mondhatom, hogy a NOB-nál nem csupán jártattuk a szánkat, tettünk is valamit. Világkonferenciákat tartottunk a nőkről a sportban, ez pedig összehozta a világ nőit. Négyévenként javaslatokat tettünk arra, hogyan tegyük jobbá a helyzetet a nők számára, ezzel képesek voltunk mozgásba hozni a folyamatokat és megértetni az emberekkel a nők sportba való bevonásának fontosságát. A másik jelentős dolog a célok kitűzése volt. Ha vannak céljaink, az emberek belátják, hogy a változás tetten érhető, ha egyfajta nyilvántartást vezetsz, akkor tudni fogod, hogy történik-e előrelépés vagy sem.”

„Amikor 1976-ban Montréalban én is szerepeltem az ötkarikás játékokon, a sportolóknak alig 20%-a volt nő. A következő évi tokiói olimpián a résztvevő sportolók 48%-a lesz nő, ami rekord. Volt már olyan téli és nyári ifjúsági olimpiánk is, ahol a nemek egyenlő arányban képviseltették magukat, most pedig minden olimpiai programban szereplő sportágban vannak női versenyszámok is.

Miután visszavonultam a versenyszerű evezéstől, 1986-ban én lettem az ötödik nő, akit beválasztottak a Nemzetközi Olimpiai Bizottságba. Nagyon boldog vagyok, hogy ma a NOB-tagok 37,5%-a nő. A célunk az egyenlőség.

És még mindig sokat kell dolgoznunk azért, hogy az egyenlőség teljes legyen a sportban. A nők sportjának hirdetése olyan terület, amely támogatásra szorul. Az ötkarikás játékok alatt az újságírók többet foglalkoznak a nőkkel, mint az év más időszakában. Nem értem, hogy ha két hétig meg tudjátok csinálni, akkor miért nem teszitek ezt mindig? A női sport gyártási eleme még mindig elmarad a férfiak sportjától. Ha megnézel néhány eseményt kommentálás nélkül, akkor egész más összképet kapsz arról, ami történik. A majdnem annyi nem azonos az egyenlővel. Ezen is dolgoznunk kell.

Hosszú utat tettünk meg a történelmi jelentőségű pekingi konferencia óta, de még mindig sok minden van előttünk. Ez egy olyan pillanat volt, amely megváltoztatta a világot, büszke vagyok rá, hogy a NOB részese volt ennek. Akkoriban az emberek mérgesek voltak ránk, mert a varázspálcánkkal nem tudtunk egyik pillanatról a másikra változásokat elérni. 25 év elteltével boldog vagyok, hogy szerepet játszhattam – legyen az bármilyen apró szerep – a világ jobbátételében.”

A Pekingi Nyilatkozat és Cselekvési Platform

25 évvel ezelőtt, a Nők IV. Világkonferenciáján, Pekingben úttörő megegyezés született a nők jogait illetően. A kéthetes, mintegy 30 000 aktivista és 189 ország képviselőinek jelenlétében lezajlott gyűlés eredményeként a nemzetek egyöntetűen elfogadták a Pekingi Nyilatkozat és Cselekvési Platformot. Ez a történelmi tervezet hangsúlyozta a nők lehetőségeinek, szabadságának és azonos jogainak jövőképét.

A sport egyértelműen megjelenik a Pekingi Nyilatkozat és Cselekvési Platformban, amikor az három aggodalomra okot adó területet említ:

– a nők oktatása és képzése;

– a nők és az egészség;

– a fiatal lányok.

Az elmúlt 25 esztendőben a Nemzetközi Olimpiai Bizottság mindvégig támogatta a nők részvételét minden szinten, bátorítva partnereit, a nemzeti olimpiai bizottságokat és a nemzetközi szövetségeket, hogy fokozzák a nők jelenlétét a sportban.

Legutóbb a NOB vezető szerepet vállalt az ENSZ női sport a generációs egyenlőségért elnevezésű kezdeményezésében. A 2020 márciusában útjára indított sport a generációs egyenlőségért kezdeményezés egy nagyon erős – kormányok, ENSZ-szervezetek, fejlesztéshez és békéhez kapcsolódó intézmények, civil közösségek, sportszövetségek, rendezvényszervezők, ligák, márkák, piaci szereplők, valamint média- és sportinfluenszerek stb. közötti – együttműködés. Ez felhívás arra, hogy új partnereket és generációkat vonjunk be a Pekingi Nyilatkozat és Cselekvési Platform felkarolására és újjáélesztésére, valamint azért, hogy a nemek közötti egyenlőség valósággá váljon.

Forrás: MOB