Szöveg: Ruszanov András
Fotó: Dino Garcia / @dinophotosport
A sportág amúgy is elképesztően sűrű éves menetrendjét a nyári olimpia (és annak pályaborítása) csak tovább bonyolította a játékosok számára. Az elmúlt 3 és fél hónap leforgása alatt salak-fű-salak-kemény pálya váltotta egymást a Roland Garros – Wimbledon – Olimpia (Párizs) – US Open rotációban, ami irdatlan megterhelést jelentett mind a női, mind a férfi mezőny számára. Talán a hektikusra sikeredett nyári tenisznaptár (vagy a jelenkori játék által megkövetelt már-már abnomrális fizikai igénybevétel) miatt, a hölgyeknél 4, az uraknál 3 különböző győztest ünnepelhetünk az említett rangos tornákon. Az esztendő utolsó tenisz Grand Slam tornája pedig ezúttal sem hazudolta meg önmagát.
Köztudott, hogy New Yorkba, az év záró kéthetes Grand Slam eseményére általában egy velejéig kifacsart mezőny érkezik, akik mögött 8 hónapnyi kemény, munkás szezon áll. Bizonyára ennek is betudható, hogy a nőknél 10 (2014, Serena Williams), míg a férfiaknál 16 évet (2008, Roger Federer) kell visszamennünk az időbe, hogy olyan bajnok nevéhez érjünk, akinek sikerült a címvédés az amerikai kontinens legrangosabb viadalán. A teniszezők szemszögéből nézve keresve sem találhatnánk jobb kifejezést az esemény leírására , mint egy 18 napos túlélő program, ahol az ellenfelek mellett néhol a hőséggel, máskor ( a nézőtérről és a közeli La Guardia repülőtér forgalmas járatai által keltett) zajokkal kell megvívnia a játékosoknak. A “ki marad talpon című versengésben” idén 65 ország 910 játékosa vett részt, akik 13 kategóriában közel 900 mérkőzés keretében mérték össze tudásukat. A két legpatinánsabb versenyszám – a női és férfi egyes – bajnokság mondhatni papírforma eredményt hozott.
A hölgyeknél a belorusz Aryna Sabalenka magabiztosan – a hét mérkőzés alatt – egy játszmát veszítve zsebelte be pályaftuása 3. Grand Slam bajnoki címét egyesben. Ő lett az 5. játékos az Open érában, aki egyazon évben megnyerte mindkét keménypályás Grand Slam tornát (Ausztrál és US Open). S talán az sem véletlen, hogy a 21. században 2 női teniszezőnek sikerült két egymást követő évben mind a négy keménypályás Grand Slam döntőjében jutnia: Victoria Azarenkának és Aryna Sabalenkának, mindkét hölgy belorusz játékos!
A férfi egyes bajnoki trófeát – csupán 2 szettet hullajtva az egész torna folyamán – a talján Jannik Sinner hódította el és ezzel ő lett az első olasz, aki US Open-t tudott nyerni az urak között és a 3. az Open érában, aki ugyanabban az évben szerezte meg első két Grand Slam bajnoki címét. (Sinner az Ausztrál Opent nyerte év elején.)
Habár nem végződött happy end-del egyik finálé sem az amerikaiak számára, azért a hazai publikum még így is legalább az utolsó játéknapokat is izgalommal teli várakozásban tölthette. Ugyanis a newyorki születésű Jessica Pegula és a kaliforniai Taylor Fritz révén végre érdekeltek voltak mindkét végjátékban. 2002-ben fordult elő utoljára, hogy mind a női, mind a férfi egyéni döntőben amerikai játékos szerepelt! Sőt, a 2003-as US Open idén volt az első Grand Slam, amelyen két amerikai férfi és női elődöntős mérkőzhetett, a fenti hazai menők mellett Emma Navarro és Frances Tiafoe személyében. Azért a királykategórián kívül akadt még “látnivaló” bőven: Az ukrán Ljudmila Kicsenok elhalasztotta esküvőjét, hogy megnyerje a női páros címét a lett Jelena Ostapenkóval, míg a Max Purcell és Jordan Thompson ausztrál tandem első férfi páros címét szerezte meg együtt. Sara Errani és Andrea Vavassori lett az első színtiszta olasz páros, akik vegyes páros címet nyertek a US Open-en, ők a Taylor Townsend és Donald Young amerikai szabadkártyás duót utasították maguk mögé. Érdekesség, hogy ez volt Young profi pályafutásának utolsó mérkőzése is egyben.
Mint a fenti felrsorolás mutatja az idei US Open sem szúkölködött a történelmi rekorddöntések, így talán a legelképesztőbb csúcsdöntések maradtak a végére: a helyszínen jelenlévő nézők száma először haladta meg az egymilliós számot, pontosan 1 048 669 szurkoló láogatott ki a teljes három hét alatt az USTA Billie Jean King National Tennis Centerbe, ez nyolc százalékos növekedést jelent 2023-hoz képest és mind az Arthur Ashe mind a Louis Armstrong stadionban minden ülés elkelt az ott játszott mérkőzésekre. Folytatás következik – jövőre!