A világ második legnagyobb kerékpáros körversenye közel 50 éven keresztül mindig Milánóból rajtolt és ért célba. Aztán, ahogy az lenni szokott, a változó idők szele ezt az eseményt is utolérte. 1960-tól a start, aztán a cél is változott, sőt 5 esztendő múltán már az első külföldi helyszínek is megjelentek. Idén pedig az Olaszországon kívüli indulásnak helyet adó 11. országként hazánk is bevonult a sportág történelmébe.
Pontosan 3 évvel ezelőtt röppent fel először a hír, hogy a 2020-as Giro d’Italia körverseny Budapestről venné kezdetét. Első hallásra sokan a kerékpársport szerelmesei közül – velem együtt – kacsának vélték az értesülést, ám jött a hivatalos megerősítés: a hír igaz. A magyar főváros ad otthont “A nagy indulásnak” (La Grande Partenza) nevezett rajtnak.
A rendezők meg is tettek mindent az esemény népszerűsítéséért, még egy a Citadellától a Hősök teréig tartó promóciós kerékpározást is szerveztek, sokunk álma mégsem lehetett valóság. A koronavírus és vele a világjárvány keresztülhúzta mindenki számítását, így ez év májusáig kellett várni arra, hogy Magyarország is feliratkozhasson azon nemzetek közé, akik vendégül látták a Giro-t.
Szebb és praktikusabb indulási helyszínt a Hősök terénél nem is választhattak volna a szervezők, a csapatok bemutatása mellett az 1. és 2. szakasz starthelyéül is szolgált e csodálatos tér. Mint minden háromhetes körversenynél, az indulást megelőző napon bonyolítják a résztvevők prezentálását egy nagyszabású műsor keretében. A hivatalos olasz konferansziék – magyar kollégáikkal kiegészülve – ismertették a 22 csapat 176 versenyzőjét, akik 29 ország képviseletében szereztek részvételi jogot a versenyre. Természetesen a magyar kerekesek – Peák Barnabás, Fetter Erik és Valter Attila – kapták a legnagyobb tapsot a jelenlévő publikumtól. Különleges alkalom volt ez, mert a Grand Touron (az országúti kerékpársport 3 fő versenye: Tour de France, Giro d’Italia, Vuelta) még sosem szerepelt egyszerre 3 magyar versenyző. Még a verseny előtti napon is pályabejárást tartottak a bringások, így sok fanatikus szurkoló élhetett az alkalommal, hogy a profik között tekerhetett. A rajt előtt immáron a teljes harci felszerelésben virított valamennyi induló, akik közül a hazai színeket képviselő versenyzők a szervezők egy megejtő gesztusa révén először a színpadra, majd a rajtnál a mezőny élére állhattak. A pénteki – első – etap (ahogy a szakzsargon hívja) a Budapest – Visegrád szakaszon zajlott és amelynek finise igazán izgalmasra sikeredett: több szökési kísérlet is volt a hegyen felfelé, a tempóra sem lehetett panasz,végül sprintbefutó döntött a holland van der Poele javára. A második napi programot megelőzően a Szabadság hír irányába indultam, mikor az INEOS csapat élversenyzőjébe, a tokió olimpiai bajnok Richard Carapaz-ba botlottam, aki éppen tréningezett a fővárosban. A 28 éves ecuadori kerekes az egyik legnagyobb név a mezőnyben e sorok megjelenésének pillanatában pedig nem kizárt, hogy a 2019-es győzelme mellé a mostanit is odateheti. Vele és még egy másik trojkával felvezetve érkeztem meg a rajtpontig, ahol a csapatok már javában készülődtek az aznapi időfutamra, amely Budapest belvárosának legszebb pontjain haladt keresztül fel Várba, a Szentháromság téri befutóig. A versenyzők egyenként egyperces intervallumokban indultak, az első napi eredmények figyelembevételével fordított sorrendben, ekképpen az első szakasz nyertese indult utolsóként. E nap “királyaként” Simon Yates, angol versenyzőt koronázták meg. A harmadik nap sem telt eseménytelenül, a mezőny a Kaposvár-Balatonfüred útvonalon áthaladt Zámolyon, ahol is Mark Cavendish a Kossuth utca 1. szám alatt található buszmegállóban állt meg kerékpárt cserélni. A történtek hatására a helyet a versenyző után nevezték el és erről ma már tábla is tanúskodik. A 37 éves angol videóüzenetben köszönte meg a névadást és ennek örömére a célba is elsőként érkezett. A magyar szervezők a Hollóházi Porcelán közreműködésével mindhárom szakaszra egyedi kupát készítettek a győzteseknek. A versennyel egyidőben a Vajdahunyad vára előtti területen kapott helyett az az Expo, ahol a hivatalos magyar forgalmazók mutatták be termékeiket. Révész Máriusz, a Giro Magyarországra hozatalának egyik megvalósítója is csak felsőfokban tudott nyilatkozni az eseményről: “Legalább negyedmillió ember biztatta a mezőnyt a versenyútvonalak mentén, mindenhol szenzációs hangulat uralkodott és ez az olasz szervezők minden várakozását felülmúlta…biztosan emelte hazánk megbecsülését a világban, a siker közös, a verseny mögött végre egy igazi nemzeti összefogás alakult ki. Az olasz szervezők szerint minden idők egyik legjobb Nagy Rajtját rendeztük meg, minden tekintetben lenyűgöző volt a rendezvény, külön kiemelném, hogy példaértékű volt a szurkolók és nézők fegyelmezettsége. A Giro d’Italia olasz igazgatója, Mauro Vegni sem szűkölködött az elismerő szavakkal: “Szeretnék köszönetet mondani Magyarországnak, a kormánynak, a lakosságnak, a szurkolóknak és természetesen a helyi szervezőbizottságnak…igazi siker volt az elmúlt három nap, ennél melegebb fogadtatásban nem is részesülhetett volna a verseny, a magyarok bizonyították, hogy helyük van a nemzetközi kerékpáros közösségben.”
Benyó Gergely
