40 éve történt – Moszkva, 1980

Július 19-én volt az 1980-as moszkvai, XXII. ötkarikás játékok nyitóünnepségének 40. évfordulója.

Az első ízben a vasfüggöny mögött, szocialista országban rendezett játékokon 80 nemzeti olimpiai bizottság 5 179 sportolója (közülük 1 115 nő és 4 064 férfi) vett részt. A résztvevő országok közül hét – Angola, Botswana, Ciprus, Jordánia, Laosz, Mozambik és a Seychelle-szigetek – első alkalommal szerepeltek olimpián.

Az akkor még szovjet fővárosban, ahol 203 versenyszámban mérettették meg magukat a sportolók, a nagyérdemű néhány igazán pompás teljesítményt is láthatott. A hazaiak tornásza, Aleksandr Dityatin minden férfi tornaversenyszámban érmet szerzett – három aranyat, négy ezüstöt és egy bronzot – ezzel ő lett az első olyan olimpikon, aki egy olimpián nyolc érmet nyert. Ugyanitt Teófilo Stevenson, a kubaiak szupernehézsúlyú ökölvívója lett az első bokszoló az ötkarikás játékok történetében, aki háromszor is nyert ugyanabban a súlycsoportban, míg a férfiak magasugróversenyén a keletnémet Gerd Wessig sportágában elsőként az olimpián javított világcsúcsot.

Eközben a futópályán Nagy-Britannia középtávfutói, Steve Ovett és Sebastian Coe fej fej mellett küzdött egy emlékezetes versenyen. Ovett 800 méteren megszerezte az aranyat honfitársa előtt. Hat nappal később aztán fordult a kocka és 1500 méteren Coe lett a befutó, míg Ovett nyakába bronzérmet akasztottak. Összességében a moszkvai olimpián 36 világ-, 39 Európa- és 74 olimpiai csúcs született.

Az 1980-as oroszországi olimpiai játékok mindemellett a szovjetek 1979-es afganisztáni bevonulását követő bojkottról is emlékezetes maradt. Ennek eredményeként 67 ország maradt távol a moszkvai nyári olimpiától. Néhányan a bojkottot emlegették távolmaradásuk okaként, míg mások egyéb magyarázatra hivatkoztak. Más nemzetek a sportolóikra bízták a döntést a részvételről, így sokan akadtak, akik saját nemzeti lobogójuk helyett az olimpiai zászló vagy nemzeti olimpiai bizottságuk zászlaja alatt indultak.

Így a moszkvai olimpia keserédes élmény számos sportoló számára, hiszen óriási volt a rájuk nehezedő, a részvételtől való elállással kapcsolatos nyomás, sőt néhányukat egyenesen ki is zárták. Habár néhányan képesek voltak átmenteni a formájukat az 1984-es olimpiára, mások számára, akik az 1976-os montreali játékok óta edzettek, elúszott az olimpiai remény és álom. Megint másoknak az egyetlen olimpiai részvételi lehetősége esett kútba.

Az egyik olyan sportoló, aki nem tudott részt venni, egy bizonyos nyugatnémet vívó, az 1976-os montreali olimpia bajnoka, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság jelenlegi elnöke, Thomas Bach volt. 40 évvel később a sportvezető így fogalmazott a bojkottal kapcsolatban: „A sportolók eljövendő generációi nem szabad, hogy még egyszer hasonlót éljenek át. Ez az, ami hajt engem, hogy minden egyes tiszta sportolónak megadjuk az olimpián való szereplés esélyét.”

A moszkvai játékok bojkottja, bár sok sportoló feláldozta utolsó olimpiai részvételi esélyét, nem ért célt, hiszen a szovjetek egészen 1989-ig Afganisztánban maradtak.

Bach elnök úr hozzátette: „Aki bojkottról elmélkedik, annak meg kell tanulnia ezt a történelmi leckét; egy sporthoz kapcsolódó bojkott nem vezet sehova. Az csak és kizárólag a sportolókat és a sportolók országainak lakosságát bántja, mert elesnek attól az örömtől, hogy megosszák a büszkeséget, a sikert az olimpiai csapatukkal. Szóval, mire jó a bojkott? Az olimpiai lelkület ellen van. Minden olyan értékel szembemegy, amit a sport képvisel és ami mellett a sportban kiállunk.”

A mieink 7 aranyat, 10 ezüstöt és 15 bronzérmet szereztek.  

Forrás: IOC-MOB