Akinek az élete a víz körül forog

Evezett a Dunán, a jobb élet reményében átszelte a Csendes-óceánt, hajókat tervez és készít Törő András, a római ötkarikás játékok bronzérmes kenusa, aki július 10-én ünnepli 80. születésnapját. Őt köszöntjük.

Törő András 1940-ben, Budapesten, egy szegény, munkásosztálybeli család negyedik, legkisebb gyermekeként jött világra. Új ruhája alig volt, mindig a testvéreitől örökölt gúnyákat hordta, a nélkülözés ellenére gyermekévei boldogságban teltek. A nehézségek miatt szülei gyerekkorában rendre felhívták figyelmét a tanulás fontosságára, amit egy percre sem hanyagolt el, végül mégis a kenuzás változtatta és határozta meg életét.

A Törő családból először a korban hozzá legközelebb álló bátyja, Lajos kezdett el kenuzni, ő volt az, aki 1954-ben bevezette az akkor 14 éves Andrást a csónakházak, a Duna-part varázslatos világába, ahol hamar új otthonra lelt. A Budapesti Honvéd SE-ben sportolva a vízcsobogás, a barátok állandó közelsége és a napsütésben való önfeledt evezés egyszerre ragadta magával.

Nem sokkal később egy junior versenyen olyannyira jól teljesített, hogy a korosztályos válogatott trénere téli edzőtáborba hívta. Törő itt jött rá arra, képes felvenni a versenyt a legjobbakkal, ekkor értette meg, a kenusport jelentheti a jövőjét. A szemléletváltás mellett fizikailag is rengeteget fejlődött az edzőtábor hetei alatt, hiszen az otthoni, szegényes betevőt kiadós, tápláló ételek váltották fel.

A kezdeti időszakban András bátyjával, Lajossal együtt párosban evezve edzett és versenyzett. A kitűnően működő kettes éppen az 1959-es németországi Európa-bajnokságra készült, amikor Lajos súlyosan megbetegedett. A kór a szívére is ráhúzódott, így – András elmondása szerint – tipikusan olimpikon alkat és rendkívül jó versenyzőtípus Törő Lajos nem folytathatta élsportolói pályafutását.

Az ilyen formán pár nélkül maradt Törő Andrásra az akkor a második olimpiai megmérettetésére készülő – majd a római olimpia után szívproblémái miatt visszavonuló – tapasztalt és kiváló formában lévő Farkas Imre figyelt fel és javasolta, az 1960-as nyári játékokon próbáljanak együtt szerencsét. A Farkas-Törő duó 1000 méteres távon szállt vízre, az aranyérem megszerzésének nem is igazán titkos esélyeseként.

Az előfutamot a várakozásoknak megfelelően könnyűszerrel megnyerték és minden bizonnyal a döntő is másképpen alakul, ha a rajtnál a hajójukat tartó kiskatona nem engedi el a kelleténél jóval később a kenujukat. Farkas és Törő ettől függetlenül óriásit küzdve behozta lemaradását és csupán 12 századmásodperccel maradt le a második helyezett olaszoktól. A Farkassal közösen megnyert bronzérem Törő hosszú sportolói pályafutásának legnagyobb sikere.

A következő olimpiai ciklusban a változtatás mellett döntött, 1961-től egyesben kenuzott. 1963-ban aztán Törő András addig jól haladó felkészülése megbicsaklott, térdsérüléssel bajlódott, besorozták katonának. Majd három héttel az első válogatóverseny előtt, amikor már az olimpiai részvétel legapróbb reménysugara is eloszlani látszott Törő számára, elengedték a katonaságtól.

A döntő versenyekig hátralévő rövid időben elképesztő edzésmunkát végzett, aminek meg is lett az eredménye, hiszen a kenu egyesek mindhárom 1000 méteres válogatóját Törő András nyerte. Sikerült a kvalifikáció, jöhetett az 1964-es tokiói olimpia, ahova túledzetten, nem az ideális versenysúlyában és közel sem legjobb formájában érkezett meg, hogy aztán a döntőbe kerülve a negyedik helyen érjen célba.

Nem csupán a negyedik hely miatt maradt azonban emlékezetes Törőnek a Japánban rendezett nyári olimpia, hanem azért is, mert ez volt az utolsó olyan ötkarikás viadal, amelyen magyar színekben szerepelt. Törő itthon, amellett, hogy megbecsült és sikeres sportember volt, gyári munkásként dolgozott, ő pedig úgy érezte, többre hivatott. Japánból ezért már nem tért haza, a kanadai színekben versenyző magyar származású olimpikon Elbert Andor, valamint két amerikai, az egy párt alkotó Bill Smoke és Marcia Jones segítségével az Egyesült Államokba emigrált.

Ha Törő ma interjút ad, elképesztő választékossággal beszél angolul, persze nem volt ez mindig így. Úgy érkezett meg Amerikába, hogy egy árva szót nem beszélt a számára teljesen idegen nyelven. Ahhoz viszont, hogy az országban maradhasson, villámgyorsan meg kellett azt tanulnia. Így is tett, bár a vizsgán elsőre nem érte el az elvárt 75%-os szintet, másodjára már meghaladta azt, így kezdetét vette az új élet. Törő pedig olyannyira lendületbe jött, hogy ki sem szállt az iskolapadból, a Michigani Egyetem hallgatója lett, ahol hajótervezőként szerzett diplomát.

Emellett a sporttól sem szakadt el. Sőt! 1968-ban ismét ott volt az olimpián, igaz, ezúttal amerikai állampolgárság híján még nem sportolóként, hanem az amerikai csapat tanácsadójaként. Négy évvel később már ismét kenusként szerepelt a müncheni játékokon, immáron amerikai színekben, hogy végül 1976-ben Kanadában a negyedik, egyben versenyzőként utolsó olimpiáján is szerepeljen. Mindkétszer 1000 méteren evezett, előbb egyéniben, majd párosban.

A montreáli olimpia válogatóján saját tervezésű és gyártású kenuval versenyzett. Ekkoriban jókedélyű sporttársai azzal ugratták, biztosan csak azért szeretne ismét részt venni a játékokon, mert nagyon megtetszett neki az amerikai csapat egyenruhája. Törő motivációja ennél sokkal prózaibb volt. Ugyanis edzői döntésre, a versenyszámának időbeli közelsége miatt sem 1960-ban, sem 1964-ben nem vehetett részt az olimpia nyitóceremóniáján, ami meglátása szerint tökéletesen visszaadja a játékok lelkületét, az olimpizmus értékeit. Így tehát, a sport szeretete mellett az ösztönözte Törőt arra, hogy újra és újra felkészüljön, hogy pótolja a hiányzásokat.

Életét visszavonulása után is átjárta az olimpizmus szellemisége, előbb edzőként segítette az amerikai sportot, majd az Egyesül Államok Olimpiai Bizottságában tevékenykedett. Tagja volt a szervezet hat fős igazgatóságának is. 1996-ig valamilyen minőségben mindig ott volt a nyári játékokon, mi több, jelen volt az 1984-es és az 1988-as téli olimpiákon is. Tisztviselőként azt tartotta legfontosabbnak, hogy népszerűsítse az Egyesült Államokban kevésbé ismert olimpiai sportágakat, köztük a kajak-kenut. Emellett szakmáját is hasznosította; hajótervezéssel, gyártással is foglalkozott.

Két könyvet is írt, mindkettőt angol nyelven, az egyik a kenusporttal foglalkozó Kenu, egy olimpiai sportág, a másik pedig az életét, az emigrálását bemutató Egy olimpiai disszidens krónikái címet viselő alkotás.

Törő András, aki emigrálását követően először 1986-ban tért haza, ma aktív nyugdíjasként, a sporttól egyáltalán nem elszakadva a kaliforniai El Cerritoban él.

Isten éltesse!

Forrás: MOB-összeállítás – Képek: theolympians.com, MTI, MKKSZ