„Bonn Ottó életében nagymértékben volt jelen az olimpiai eszme”

A Farkasréti temetőben hétfő délután elbúcsúztatták Bonn Ottó sportdiplomatát, a Nemzetközi Kajak-Kenu Szövetség (IFC) korábbi főtitkárát, a hazai szövetség tiszteletbeli elnökét, a Magyar Olimpiai Bizottság elnökségi, majd tiszteletbeli tagját. A sportvezetőre az olimpiai család nevében Vékássy Bálint főtitkár emlékezett.

Bonn Ottó a hazai és nemzetközi kajak-kenusport, valamint az olimpiai mozgalom mellett több más sportvezetői feladatot is ellátott. 1954-ben került be az ICF igazgatótanácsába, amikor a sportág egyik európai képviselőjévé választották, majd 1960-ban a szervezet második, 1970-től 1990-ig első alelnökeként dolgozott.

Közben 1988-tól 12 éven át az ICF főtitkára volt. Több beosztásban dolgozott az állami sportirányításban is, az Országos Testnevelési és Sportbizottságban. 1965-ben a budapesti Universaide, 1966-ban a budapesti atlétikai Európa-bajnokság szervezőbizottságának a főtitkára, 1971-től 1981-ig a Központi Sportiskola igazgatója volt.

Bonn Ottó február 8-án, 94 esztendős korában hunyt el. A Farkasréti temetőben családja mellett barátai, tisztelői, a kajak-kenusport és az olimpiai család közössége kísérte utolsó útjára. A temetésen részt vett Jose Perurena Lopez, az ICC első embere, Schmitt Pál, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság tagja, a MOB tiszteletbeli elnöke, Kulcsár Krisztián, a MOB elnöke, Schmidth Gábor, az MKKSZ- és Baráth Etele, az MKKSZ közgyűlésének elnöke is.

Jose Perurena Lopez – aki Ottó bácsit követte a nemzetközi szervezet főtitkári posztján, majd lett az ICF elnöke – Bonn Ottó pályafutását, munkásságát méltatta. Schmidt Gábor köszönetet mondott a spanyol sportdiplomatának, amiért a búcsúztatásra Budapestre érkezett, és kiemelte, ez is azt mutatja, Bonn Ottó egy nemzetközileg is nagyon elismert és tisztelt szaktekintély volt.

Vékássy Bálint búcsúbeszéde

„Bár nagyon szívesen tölteném a következő perceket azzal, hogy személyes emlékeket osszak meg mindnyájunk Ottó bácsijáról, akivel néhány hónappal ezelőtt még a Magyar Olimpiai Bizottság irodájában beszélgettünk az élet dolgairól, most nem ez a tisztem, hanem Ő és az olimpiai mozgalom viszonyáról szeretnék szólni.

Lehet, hogy nem mindenki számára egyértelmű, hogy Ottó személyében, életében milyen nagymértékben jelen volt az olimpia eszme. Önmagában az a tény, hogy Olaszországban született, és élete első 12 évet ott töltötte mielőtt családjával Magyarországra költözött, megadta az alapot ahhoz, hogy magyar emberként olyan nyitottsággal, világlátással rendelkezzen, amely természetszerűleg repítette őt azokba a nemzetközi tisztségekbe, amelyeket később elfoglalt.

Anyanyelve, a magyar mellett olaszul, németül, franciául és angolul beszélt, ami sokat elárul arról a tényről, milyen könnyen szót értett mindenkivel a világ bármely pontján. Tudása és kedves személyisége okán nem is meglepetés, hogy 1954-től kezdődően közel 50 esztendőt töltött sportága, a kajak-kenu nemzetközi szövetségének vezetésében.

1952-ben vehetett részt először olimpián, így közvetlen közelből élhette át az azóta sem túlszárnyalt 16 magyar aranyérem megnyerését, illetve a magyar kajak-kenusok első olimpiai érmeinek megszületését. Ezt még további 12 nyári olimpia követte, ahol sportvezetőként jelen volt.

1984 különleges év volt számára nemcsak azért, mert egy magyar sportolók nélküli nyári olimpián – a politikai körülmények ellenére – a Nemzetközi Kajak-Kenu Szövetség tisztségviselőjeként ott lehetett, hanem azért is, mert ebben az évben díszvendégként a szarajevói téli olimpiára is meghívást kapott.

Ottó a hazai olimpiai mozgalomnak mindvégig aktív tagja volt. A 60-as évektől elnökségi tagként, az 1999 utáni MOB-ban a Nemzetközi Bizottság tagjaként, majd tiszteletbeli tagként vett részt a munkában. 2000-ben MOB-érdemérmes lett.

Sportvezetői pályafutásának elismerésének legrangosabb díját 1995-ben Budapesten vehette át, amikor a Nemzetközi Olimpiai Bizottság kongresszusának keretében Juan Antonio Samaranch, elnök NOB-érdemrendet nyújtott át neki.

A díjak és elismerések mellett szenvedélye a sport iránt idős korára sem kopott, és szinte minden esztendőben nemcsak a szegedi világkupára, de a Német Kajak-Kenu Szövetség vendégeként a Duisburgi-ra is elutazott. A VIP-lelátóról kis távcsövével minden futamot követett, közben a versenyműsorba jegyzetelt. Az idei események már mások lesznek, ki tudja, mióta, Ottó bácsi először nem lesz ott velünk. Hiányozni fogsz…”

Forrás: MOB – Fotó: MOB/Szalmás Péter