Elhunyt Bonn Ottó sportdiplomata, a MOB korábbi tagja

Februán 8-án, 94 esztendős korában elhunyt Bonn Ottó sportdiplomata – tájékoztat honlapján a Magyar Kajak-Kenu Szövetség. A sportvezető jelentős tisztségeket töltött be a hazai és nemzetközi kajak-kenu sportban, az állami sportirányításban; tagja volt a Magyar Olimpiai Bizottság közgyűlésének és elnökségének is.

Bonn Ottó 1926-ban született az olaszországi Monfalcone városkában, tizenkét éves koráig ott is élt a családjával. Közel laktak a tengerhez, így szinte minden nap vízre szállt szandolinnal (kajak formájú, lapos fenekű hajó). Aztán az 1940-es évek elején már a budapesti Lágymányosi-öbölben lévő Levente Sport Egyesület tagja volt, kajak egyesben és négyesben, valamint kenu tízesben szerepelt. A második világháború után a Közalkalmazottak SE színeiben versenyzett, sportpályafutását 1947-ben zárta le.

Versenyzői pályafutása után 1949-től dolgozott a kajak-kenu sportért, vezetőként tizenhárom nyári és egy téli olimpián vett részt. A hazai szövetségbem az MKKSZ-be 1949-ben lépett be, mint titkár, majd 1951-től az akkor újjászervezett Országos Testnevelési és Sportbizottságnál, a későbbi OTSH elődjénél dolgozott, mint az evezős, kajak-kenu és vitorlás szövetség előadója. Ebben a minőségében részt vett 1952-ben a helsinki játékokon, így szemtanúja volt az első magyar kajak-kenus olimpiai érmek megszületésének, négy évvel később pedig szintén a helyszínen, Melbourne-ben szurkolt a sportág első magyar olimpiai bajnokainak, Urányi Jánosnak és Fábián Lászlónak.

1954-ben a legendás maconi világbajnokságon került be a nemzetközi szövetség, az ICF igazgatótanácsába, amikor a sportág egyik európai képviselőjévé választották, majd 1960-ban a szervezet második, 1970-től 1990-ig első alelnökeként dolgozott. Közben 1988-tól 12 éven át az ICF főtitkára volt, ebben a tisztségében sokat tett az egyetemes kajak-kenu fejlesztéséért, valamint a nemzetközi szövetség taglétszámának emeléséért.

Hosszú és rendkívül sikeres sportvezetői pályafutása alatt nemcsak a kajak-kenu sportágban ért el jelentős eredményeket, 1965-ben a budapesti Universaide, míg 1966-ban a budapesti atlétikai Európa-bajnokság szervezőbizottságának lett a főtitkára, 1971-től pedig tíz éven át a Központi Sportiskola (KSI) igazgatója volt.

Aktív tagja volt a hazai olimpiai mozgalomnak, a szabadon választott, 1999 utáni Magyar Olimpiai Bizottság közgyűlésének, elnökségének és nemzetközi bizottságának is.

1995-ben a Nemzetközi Olimpiai Bizottság budapesti kongresszusán megkapta Juan Antonio Samaranch elnöktől a NOB-érdemrendet (ezüst fokozat). 2000-ben MOB-érdemérmet, 2006-ban a Magyar Kajak-Kenu Szövetségtől Arany Érdemérmet kapott, 2011-ben a Nemzeti Sportszövetség életműdíjjal ismerte el. Visszavonulása után lett az ICF tiszteletbeli főtitkára, az MKKSZ tiszteletbeli elnöke, valamint a Magyar Olimpiai Bizottság tiszteletbeli tagja.

Forrás: MKKSZ-MOB – Fotó: kajakkenusport.hu