Olimpiai bajnok vízilabdázó nosztalgiázott a Csanádi-kör vendégeként

Rangos vendége volt csütörtök este a Csanádi Árpád Olimpiai Baráti Körnek a zuglói, Őrnagy utcai iskolában: dr. Kiss Gergely háromszoros olimpiai bajnok vízilabdázó. A dr. Hencsei Pál vezette olimpiai kör eseményén a ma már visszavonult háromszoros ötkarikás bajnok pályafutásának kezdetétől az olimpiákon át egészen a jelenig beszélt múltjáról, hétköznapjairól.

A korábbi látogatottságot jóval meghaladó részvétel indokoltsága igazolódott a beszélgetés során. Kiss Gergely ugyanis rutinos nyilatkozóként folyamatosan informálta hallgatóságát a vele kapcsolatos érdekességekről, tudnivalókról. Többek között megtudhattuk azt is, hogy egyetlen gyermekként sportcsaládba született. Édesanyja kézilabdázott, s eljutott a Ferencváros csapatához is, de a próbajátékot követően megmaradt korábbi együttesénél, a Lőrinci Fonónál. Szülei a jégkorongtól a kosárlabdán keresztül mindenhova elvitték, neki pedig a vízilabda tetszett meg leginkább, így a BVSC uszoda lett az élettere.

Bár az úszásom soha nem volt jó, ennek ellenére szívesen pólóztam, mert volt víz, voltak barátok, lehetett csatázni, küzdeni, s ez engem teljesen kielégített. – mondta többek között. – Gyengeségeimet lelkesedéssel, erővel és nagy szorgalommal igyekeztem pótolni. A BVSC-ben Nagy Károly foglalkozott velem, sokat köszönhetek neki. Hatéves, BVSC-s időszakomból még Tóth Sándor nevét illik kiemelnem. A Tungsramba átigazolva örökös bajnoknak éreztem magamat, mert az 1976 és 1977-es születésű társakkal igen sok aranyérmet szereztünk.

– Viharos gyorsasággal fejlődött…
Nálam egy év kétévnyi előrelépést hozott. Tizenhat évesen 1993-ban már benne voltam az ifi Eb-n aranyérmes magyar válogatottban. Ezt követően Horkai György a felnőtt keretbe is behívott. Egyenletesen fejlődtem, egy évvel később már második voltam a góllövőlistán.

– 1996, Atlanta után összeállt az a ritka eredményes generáció, amely három olimpiai aranyérmet tudott nyerni.
Elképesztő társaság jött össze az 1972 és 1980 közötti időszakban születettekből! Én egyébként soha nem voltam a legmagasabb, sem a legügyesebb, sem a legerősebb a többiek között. Minden híreszteléssel ellentétben csak 197,5 centi magas vagyok. Egyébként nem panaszkodhatok, hiszen már 21 évesen BL-győztes csapatban szerepelhettem. Igaz, voltak peches éveim is, hiszen a Tungsramban majd a Kordaxban két éven át is szinte ingyen játszottunk. Huszonkét éves koromig már négy klubom csődjét kellett megélnem. A biztonságot végül a Honvédban egy hétéves periódusban élhettem meg.

– Három olimpiai bajnoki címéből melyiket emelné ki?
Több szempont alapján is lehet dönteni. Míg legtöbben Athént emlegetik, én megjegyezném, hogy Sydney azért emlékezetes számomra, mert jó pólósokból ott lettünk olimpiai bajnokok.

– Végül Sydney, Athén és Peking is felkerült a sikerlistára. Londonról, az ott elért 5. helyről is mondana valamit?
Legbelül éreztük, hogy gondjaink lehetnek, ugyanakkor abban bíztunk, hogy az ellenfelekhez képest jobbnak éreztük magunkat. Azok a bennünk lévő, 1-2-3-4 százaléknyi hiányok azonban már nem engedték, hogy negyedszer is bajnokok legyünk.

– Hivatalosan 2012-ben vonult vissza…
Igen, de még a 2018/19-es szezonban is játszottam, mivel több olimpiai bajnoktársammal együtt a meggyengült Honvéd segítségére siettünk azzal az alapvető elhatározással, hogy élvezni fogjuk a játékot. A Honvédnak sikerült megtartania a magyar ob középmezőnyében a helyét, én pedig papíron végleg visszavonultam. Azért még 2019 őszén is vízbe ugrottam egy meccsen.

– Társai közül többen is betöltenek valamilyen pólós funkciót, Önt viszont sehol nem találjuk.
Annyiféle tennivaló lehetősége „talált meg”, hogy alkalmatlanná váltam egy bármilyen, egész napos munka elvállalására. Mivel a rám bízott feladatokkal kapcsolatosan maximalista vagyok, ezért sem a szövetségben, sem edzőként nem vállalkozhattam konkrét munkakör betöltésére.

– Népes családja van, hiszen feleségével három leányt nevelnek.
Örömünkre, bár tennivalónk még bőven lesz velük, hiszen a legkisebb még csak hároméves. Némi bizonytalankodást követően mára már két lányom is pólózik, ráadásul a BVSC-ben. Így édesanyám ugyanúgy ülhet a BVSC-uszoda lelátóján és kötögethet, mint annak idején, amikor engem kísérgetett.

Forrás: MOB-jochapress/Jocha Károly – Fotó: MTI/Czagány Balázs