Bryant élete

Gyászban az Angyalok Városa, de egyúttal a sportvilág is. Minden idők egyik legzseniálisabb kosárlabdázója távozott egy értelmetlen valószínűleg műszaki hibából eredő baleset következtében. 

Kobe Bryant ikon volt, a Jordan-érát követő s már az ő nevét viselő korszak legjobb, legeredményesebb és legkiemelkedőbb játékosa. Az imádott klubjánál töltött 20 esztendő alatt lett a középiskolás tinédzserből a liga szupersztárja és az egyetlen kosárlabdázó a földön, aki elmondhatta magáról, hogy NBA bajnok, olimpiai aranyérmes és Oscar-díjas! A Lakers-hez örök hűséget fogadott s talán sorsszerű, hogy legfőbb sikerei színhelyén, Los Angelesben köszönt el a földi élettől. 

Úgy hozta a sors, hogy többször volt szerencsém találkozni Kobe-val, vagy ahogy csak magát hívta Black Mambával, bár soha nem kosárlabda mérkőzésen. Tavaly, utoljára a US Open-en, ahol az egyik legkedvesebb fotót készíthettem róla, amint épp Nadia Comaneci-vel szelfizik. A tragédiát megelőző éjszaka valami megmagyarázhatatlan okból kifolyólag pont ezt a képet vettem elő s néztem perceken keresztül. Aztán mikor órákkal később jött a hír, hogy Kobe nincs többé, már tudtam – talán nincsenek is véletlenek…8 évvel ezelőtt minden idők egyik legcsodálatosabb hangú énekesnője, Whitney Houston távozott, a Grammy-díjat megelőző napon, most ugyanez történt Bryant esetében. Az állócsillagok korán kihunynak ? Ki tudhatja e kérdésre a megingathatatlan választ…

Kobe és Nadia Comaneci a US Open-en (2019) Fotó: Ruszanov András

 

A baleset előtti napon Bryant még láthatta barátja, LeBron James csúcsdöntését, amellyel az ő rekordját adta át a múltnak, de már nem élhette meg azt a pillanatot, hogy beválasszák ünnepélyes keretek között, hivatalos ceremónia keretében a Kosárlabda Halhatatlanjai közé. Oda, ahova már időtlen idők óta tartozott…Több volt, mint bálvány avagy egy, a megasztárok sorában. Önmagát tudatosan (fel)építő és környezetének nagyrabecsülését kivívó jelenségként tartották nyilván a világon mindenütt. A film fővárosának szelleme pedig stílszerűen egy megelevenedett hollywoodi álommá formálta életének minden apró rezdülését, akár a zeniten járt, akár – hacsak ideig-óráig is – a válság szélére sodródott.

Puyol és Busquets között Fotó: Thomas Mester

A görög mondavilágbéli Midász királyt idézve szinte minden arannyá vált és sikerré kovácsolódott, amihez fogott pályán és azonkívül. Hogy miért ? Meglehet azért, mivel mindenkinél jobb akart lenni és ezért nem volt rest áldozatot hozni. A hajnali ötkor kezdődő magánedzései, a meccsek közötti pihenőnapok videóelemzései, a szezonok közti nyári szünetekben tartott külön felkészülései csak parányi ízelítő abból a professzionális hozzáállásból, amely egész egyéniségét jellemezte. Szüntelen a tökéletességre törekvés hajtotta, és ez a belső erő repítette újabb csúcsok és elismerések felé. Amerika és a világ előtt formálódott kamaszból családfővé és az egyik legintelligensebb sportolóvá, aki eleinte saját, majd mások hibájából tanulva haladt az általa diktált úton, rendületlenül. Szeretett csapatát, ahogy házasságát is kivezette a pillanatnyi mélypontból : előbbit bajnoki címek egész sorához segítette, míg utóbbi esetében megesett, hogy felesége tiszteletére – minden zenei előképzettség nélkül – hallás után megtanulta annak kedvenc számát és azt adta elő zongorán.

Két évvel ezelőtt, a Filmakadémia ‘Dear Basketball’ című animációs filmjét kategóriájában a legjobbnak találta, s a híres aranyszobrocskát szorongatva kezében köszönőbeszéde végén annyit üzent családjának: Teljes szívemből szeretlek Mindannyiótokat, Ti vagytok számomra a legnagyobb inspiráció!

Nem járunk messze az igazságtól, ha azt mondjuk az elmúlt negyedszázadban sportágában neve zsinórmértékként szolgált, ő volt a kezdet és a vég. Anno 1996-ban a legfiatalabb játékosként lépett az NBA parkettjére és két évtized múltán tündöklő karrierjének örökre emlékezetes záró akkordjaként hatvan pontot hintett a Staples Centerben. Akkor úgy búcsúzott ‘Mamba Out’ vagyis Mamba kiszáll. Bár ezt tehette volna abból az átkozott helikopterből is vasárnap délelőtt biztonságban landolva, 13 éves rajongásig imádott lányával együtt!

Lehet, soha nem derül fény arra, hogy pontosan mi történt a géppel, de egyfelől nem lehet kétségünk a végzetes pillanatban Kobe átölelte kislányát és úgy nyugtatta : ne félj, minden rendben lesz!

Ernest Hemingway egyszer azt mondta: “Minden igaz történet halállal ér véget.” Nos, Kobe Bryant élete igaz történet.

Isten nyugosztaljon, Black Mamba!

 

Szöveg: Ruszanov András (Montreál)