Ötkarika alatt talpra álló nemzet: a tokiói olimpia sikersztorija

Japán 20. századi újjászületésének igazi katalizátora volt az 1964-es tokiói olimpia, amely korábban sosem látott tömegeket vonzott a versenyhelyszínekre. 56 évvel később az olimpia visszatér Tokióba, hasonló sikerek ígéretével. 

Az 1964-es olimpia nem csak a helyszínen volt teljes siker a maga kétmillió eladott jegyével, de a tévéképernyők előtt is, köszönhetően az első műholdas közvetítésnek, mely segítségével világszerte százmilliókhoz juthatott el az olimpia eszméje. 

Kezdésként 1964. augusztus 21-én gyújtották meg Olümpiában az ötkarikás lángot, amely az Ázsiát keresztül szelő fáklyafutás után szeptember 7-én érkezett meg a szigetországba. Az útvonal olyan világvárosokat is érintett, mint Isztambul, Bejrút, Teherán, Új-Delhi, Kalkutta, Bangkok, Kuala Lumpur, Manila, és Hong Kong.

Ezután a láng 4 különböző fáklyában öltött testet, melyek az ország minden szegletébe eljutottak, majd október 9-én a Császári Palota előtt egyesültek újra – hatalmas üdvrivalgás közepette. 

A megnyitóra teljesen megtelt a 85 ezres Olimpiai Stadion. Hasonló volt a helyzet a versenyekkel is: az atlétika 519, a labdarúgás 610, az úszás 154 ezer nézőt vonzott. Ez nagyban köszönhető volt az alacsonyan tartott jegyáraknak, melyekkel kapcsolatban a szervezők előzetesen jócskán alábecsülték az érdeklődést.

A kétlépcsős jegyértékesítés során végig kígyózó sorokban igyekeztek megváltani az emberek belépőjüket a játékokra. Az olimpia alatt minden ország sportolói meglepődtek a japán közösség példátlan lelkesedésén – sokszor autogramvadászok gyűrűjében találták magukat az olimpiai faluban is. 

A sporteseménnyel párhuzamosan Tokió éppen a háború utáni modernizáció közepén járt. Ennek köszönhetően 1964-re már több autópálya, valamint a híres nagysebességű vonatok is az érkezők szolgálatába álltak. Japán elképesztő fejlődése is ekkor került igazán rivaldafénybe: a mai napig „japán csodaként” emlegetett gazdasági robbanás olyan magasságokba emelte az országot, amely 19 évvel korábban, a 2. világháború végén elképzelhetetlen lett volna. 

A játékok sikeréhez a hazai sportolók eredményei is nagyban hozzájárultak: 29 érmükkel (köztük 16 arannyal) az éremtábla 3. helyén zártak az Egyesült Államok és a Szovjetunió mögött. Mellettük olyan külföldi sztárok is tündökölhettek a metropoliszban, mint a világcsúccsal címet védő etióp maratonfutó, Abebe Bikila, vagy a három aranyat szerző csehszlovák tornász, Vera Caslavska. A magyar csapat 10 arannyal, 7 ezüsttel és 5 bronzzal zárt. 

Az olimpia urbanizációs és gazdasági hatásai mellett a sportéletben is elképesztő fejleményeket hozott Japánnak. Gyakorlatilag a játékoknak köszönhető az, hogy a japánok számára a sport a mindennapi élet szerves részévé vált. A futball népszerűsége például akkora lökést adott a sportág helyi életének, hogy megalakult saját bajnokságuk, 28 évvel később pedig már Dél-Koreával közösen világbajnokságot is rendezhettek. 

56 év után az olimpia visszatér Tokióba. A Nippon Budokan, melyet az 1964-es játékokra építettek, és amely azóta a japán harcművészetek kultikus központja lett, ismét judoversenyeknek adhat otthont. A helyszín valószínűleg ismét megtelik majd, több másikhoz hasonlóan: a májusban elindított első jegyárusító sorsolásra 7,5 millióan jelentkeztek, az erre a célra létrehozott weboldalt pedig több mint 24 millióan látogatták meg. A helyi értékesítés első fázisában egyébként 3 millió 220 ezer jegyet adtak el. Nem is lehet kérdés, hogy Japán igazi sportnemzet. 

2019. július 29-én a hazai jegyértékesítés is elindult a játékokra. A belépőket az olimpiajegy.hu weboldalon lehet megvásárolni, amely a tokiói olimpia hivatalos magyar jegyértékesítő platformja. 

Forrás: MOB-olympic.org – Fotók: Getty Images, IOC