Győrben elbúcsúztatták Kadler Gusztávot

Győrben, csütörtök délután végső búcsút vettek Kadler Gusztávtól, a Magyar Kajak-Kenu Szövetség alelnökétől, a Graboplast Győr Kajak-Kenu Szakosztályának elnökétől, Győr díszpolgárától. A Magyar Olimpiai Bizottság tagjától az olimpiai család nevében Vékássy Bálint főtitkár búcsúzott.

Kadler Gusztáv hosszan tartó betegség után, életének 65. évében hunyt el. 

A győri temetőben a sportág képviseletében dr. Baráth Etele, a klub részéről Weisz Róbert, Győr hagyományőrzőit képviselve Pálfalvi Gábor újságíró, a MOB és az olimpiai család részéről pedig Vékássy Bálint emlékezett a sportvezetőre, aki a kilencvenes évek derekától segítette a győri kajak-kenuműhelyt, ’95-től pedig már a hazai szövetségben is jelentős tisztséget töltött be. 

A méltatások közt elhangzott: Kadler Gusztáv 2004-ben, a győri és a magyar kajak-kenu sportágban végzett vezetői munkája elismeréseként, elsőként a győri sportvezetők közül nyerte el a díszpolgári címet. 1995 fontos évszám volt a magyar kajak-kenu sportvezetés életében: ekkor választották meg azt az elnökséget, amelynek vezetője évtizedeken át dr. Baráth Etele, alelnöke pedig Kadler Gusztáv volt.

A sportág évkönyveiben ez a korszak az aranykor illetve a megújulás kora nevet viseli. 1998-tól adja át a város legjobb sportolóinak, edzőinek az elismerést a Győri Sportcsillagok Emlékeit Gyűjtő Alapítvány; az előkészítő és szervező munkában az egyik legaktívabb szereplő Kadler Gusztáv volt.

A megemlékezők kiemelték, hogy a négyes szám sokszor visszaköszön Kadler Gusztáv sportpályafutásában. Négyesben nyerte magyar bajnoki címeit versenyzői pályafutása során. Négyszer hozta Győrbe a világ elitjét, hiszen három világ- és egy Európa-bajnokság házigazdája volt a vízitelep. De amire ugyancsak büszke lehetett: négy olimpián, 2000-ben Sydney-ben, 2004-ben Athénban, 2008-ban Pekingben és 2012-ben Londonban is ő volt a magyar kajak-kenusok csapatvezetője.

Az esemény moderátora Gáti Oszkár színművész volt, aki felolvasta Kadler Gusztáv felesége, Mariann asszony búcsúlevelét, megosztotta Borkai Zsolt győri polgármester gondolatait és elmondta Emil Isac: Ha meghalok című versét. „A család és barátság mellett a kajak-kenu a legfontosabb, és ha ez a három együtt van, akkor annál szebb dolog nem is történhetne a világon.”

Vékássy Bálint búcsúbeszéde

„Az emlékezés mindig egyfajta időutazás. Felvillanó képek a régmúltból és a közelmúltból, cikázó gondolatok egy hajdani ÁFÉSZ-kupáról, ma délelőttről, a tavalyi nyárról, az idei versenyszezonról, az előző olimpiáról, az árvizes marathon-vébéről és a napsütésről. Ezen időutazás jegyében a Vissza a jövőbe című film főszerepét alakító amerikai színész, Michael J. Fox egyik gondolatát szeretném megosztani veletek, amely így szól: „A család nem egy fontos dolog. A család a minden.”

Bár nem Guszti mondta ezt, ő éppen eszerint élt. Bátorkodom kijelenteni, hogy senki sincs itt közülünk, aki Guszti életének eme meghatározó rendezőelvét ne tapasztalta volna, és aki ne nézett volna fel rá ezért. Mariannon, a gyerekeken és az unokákon kívül még két, sporthoz kötődő családnak is tagja volt. A kajak-kenu családnak olyan vezéregyénisége volt ő, akinek a sportág iránt érzett elkötelezett szeretetét még azok sem kérdőjelezték meg soha, akikkel esetleg néha nem értettek egyet.

Emlékszem, amikor egy napon odalépett hozzám a kajak-kenu szövetségben, és keserédesen azt mondta, nagyra becsüli azt a száraz hatékonyságot, amit képviselek, de sajnálja, hogy ezzel együtt veszni látszik az a családias légkör, amit ő mindig is annyira kedvelt a Latorca utcában. Sosem fogom megtudni, hogy elismerést vagy rosszallást kellett volna inkább kihallanom ebből, de őt ismerve, azt hiszem inkább utazott volna egy kicsit visszafelé az időben, hogy a számára oly fontos családias hangulatot újra és újra átélhesse.

A kajak-kenu család mellett mindenképpen meg kell említenem Guszti másik sportos családját, az olimpiai családot, akik nevében ma búcsúzom. Nehéz az olimpiai eszmét, az olimpiai játékokat nem szeretni, és főként nehéz egy olyan sportágból jövő embernek nem ötkarikával fertőzöttként élni, amelyik folyamatosan szállítja a sikereket. Guszti 5 nyári olimpiát nézett, izgult, drukkolt végig a helyszínen, ráadásul igen eredményesen, hiszen ezen az 5 olimpián összesen 15 arany-, 6 ezüst- és 5 bronzérmet nyertek a kajak-kenusok. Ennél többet mindössze 4 sportág nyert valaha, így egyértelműen aranykornak nevezhető a Guszti nevével is fémjelzett időszak.

A csillogó ötkarikás emlékek mellett ne feledkezzünk meg Magyarország első nagy nemzetközi multisport-eseményéről, a 2017-es győri EYOF-ról sem, amelynek szabadon választható sportága a kajak-kenu lett. Sportági és klubvezetőként Guszti szerepe ennek létrejöttében vitathatatlan, és a jó emlék, amelyet ez az esemény az olimpiai család európai tagjaiban hagyott ugyanannyira az ő érdeme is, mint amennyire a város vezetőié.

Bár a következő nyári olimpiai játékok már nincs messze, torokszorító arra gondolni, hogyha Gusztival együtt szeretnénk a tokiói ötkarikás ünnepet ülni, akkor egyedül csak abban bízhatunk, hogy Marty McFly időgépén megérkezik majd a múltból, és leül mellénk a lelátóra, kielemezni a látottakat. Ahogy szoktuk.

Azután, hogy az összes váratlan meglepetést, részidőt, bekötött alkart végigbeszéltünk, lassan áttérnénk a családi dolgokra. Hiszen, ha valaki itt nem tudná: a család a minden.”

Forrás: MOB – Fotó: MKKSZ