Elhunyt az olimpiai negyedik tornász Molnár Imre

Életének 71. évében elhunyt Molnár Imre olimpiai 4. helyezett tornász.

Molnár Imre 1949. március 30-án született Miskolcon. Szülővárosában ismerkedett meg a tornával a legendás Szőke Pista bácsi kezei alatt. 1955-63-ig a miskolci Ságvári Endre Általános Iskolába járt. Itt kezdett tornázni Jakab Józsefné testnevelő tanár irányításával.

Első versenye 1959-ben a városi iskolai tornaverseny volt, ahol az 5. helyen végzett. 1960-tól a Miskolci Sportiskolában Robinzon Gyula edzővel kezdte a tornász pályafutását. Újonc korcsoportban vidék bajnokságokon szerenkénti és összetett bajnokságokat szerzett. 1963-ban hívták meg a tatai utánpótlás táborba először.

1963-67-ig a miskolci Zalka Máté Gépipari Technikumba járt. Az igazi torna ebben az időszakban kezdődött, Szőke István irányításával, 1967-ben nyerte először az összetett ifi bajnokságot. Ekkor hívták meg a felnőtt válogatottba. A táborokban és a válogatottban több edző is foglalkozott vele: Röck Samu, Keszei Pál, Nyulasi Sándor, Péter János, Szakács Dönci bácsi, Csányi Rajmund, Sánta doktor.

1967-68-ig BHSE igazolta le, sorkatonaként. 1967-től 1983-ig a felnőtt válogatott tagja volt, 1968-72 között a TFSE versenyzője. 1969-ben mesterfokú 2. helyezett, 1970-71-72-ben mesterfokú 1. helyezett. 1972-83-ig az Újpesti Dózsa versenyzője volt.

A nagyobb nemzetközi versenyeket 1970-ben az universiadéval kezdte. Torinóban a csapat 5. lett. Az 1970-es ljubjanai vb-n a csapat 11. lett, egyéniben 45-ként, a legjobb magyar tornászként, itt határozta el, hogy többet és jobban kell tornázni, ha jobb eredményeket szeretne elérni.

Két olimpián is versenyzett: 1972-ben Münchenben és 1976-ban Montreálban. A montreáli olimpia hozta el számára a legnagyobb sikert. Bár aranyérem esélyes volt lóugrásban, egy hiba miatt végül is ötödik helyen végzett. Egyéni összetettben pedig a kiváló nyolcadik helyet szerezte meg. A csapat tagjaként pedig a negyedik helyen végzett. Az 1979-es Fort Wort-i világbajnokságon húzta fel utoljára a válogatott csapat mezét.

Nemcsak a tornához volt kiváló érzéke és tehetsége, hanem más sportágakhoz is. TF-es időszakában a labdarúgó szakosztály is le akarta igazolni, de szerencsénkre a torna mellett döntött.

Szeretett kísérletezni, új elemeket kipróbálni és azokat bemutatni. 1969-ben a TF tornatermében már sikerrel mutatott be egy addig ismeretlen elemet a gyűrűn, amit később a japán Honmáról neveztek el. S mivel a japán fiú mutatta be először világbajnokságon, az ő nevét viseli a FIG szabálykönyvben. 

Nyugdíjas éveiben is gyakran jelent meg a tornacsarnokban, ahol versenybíróként támogatta szeretett sportágát.

Eredményei:

Olimpiák:
1972. csapat 8., egyéni összetett 19.
1976. csapat 4., egyéni összetett 8., lóugrás 5.

Világbajnokságok:
1970. csapat 11., egyéni 45.
1974. Várna csapat 4., egyéni összetett 11., lólengés 5., lóugrás 6.
1979. Fort Worth csapat 6.

Európa-bajnokságok:
1971. Madrid lóugrás 4.
1973. Grenoble lóugrás 3.
1975. Bern lólengés 5.

Díjai, elismerései:
Az év magyar tornásza (1971, 1972)
Magyar Népköztársaság Érdemes Sportolója 1973-1974.
Magyar Népköztársaság Sport Érdemérem Bronz fokozata

Három gyermeke közül Krisztina lánya olimpikon tornász és atléta, mindkét sportágban sokszoros magyar bajnok, a MOB korábbi munkatársa.

Molnár Imre – tornaberkekben „Kicsi” – itt hagyott minket. Ám a sportbeli sikereinek emlékeit, amivel sok dicsőséget szerzett a magyar tornasportnak, ránk hagyta.” – írja a szövetség honlapja.

Nyugodjék békében!

Forrás: MOB – Fotó: Jocha Press