A tatami első magyar hőse – 70 éves Tuncsik József

Lehetett volna bokszoló, birkózó, de akár még műugró is. Neki köszönhetjük az első Eb aranyat, de olimpián is ő állhatott fel először a dobogóra a magyar judosok közül. Ha ő nincs, talán Kovács Anti sem köt ki a tatamin. Hetvenéves Tuncsik József, őt köszöntjük.

Tuncsik József 1949. szeptember 23-án született Debrecenben. Gyerekkorát Hajdúdorogon töltötte, ahol édesapja a Hajdúsági Iparművek szalagkezelőjeként dolgozott. Hét testvérével sokat segítettek édesanyjuknak a házkörüli munkákban, mely miatt korához képest erősebb volt. Az általános iskola befejezése után Budapesten a 207. számú Rózsa Ferenc Ipari Szakképző Intézetben tanult tovább. Az iskolának külön tornaterme nem lévén, Tuncsik a Budapesti Honvédnál kötött ki, hiszen valami sportágat választaniuk kellett.

Ott először a birkózók, majd az ökölvívók között próbálta ki magát, ám mielőtt még tatamira lépett volna, tett egy kitérőt a műugrás felé is. Tizenhatévesen fordult a judo felé, amiben elsősorban a többiből olyannyira hiányolt játékosság vonzotta. Kirívó testiereje és elhivatottsága okán egyhamar a válogatottban találta magát. De meg kell jegyezni, hogy 1966. november 24-én egy szörnyű balesetben a nemzeti csapat gerince életét vesztette, minek következményeként hamarabb nyílt meg a fiatalok előtt az út. Ők pedig a halott társaik iránti tisztelet miatt még elszántabban vetették bele magukat a munkába, Tuncsikkal az élen.

Tuncsik József az a típusú sportoló volt, aki másoktól is szívesen tanult, így vállát megerősítendő, Veres Győző súlyemelő segítségét kérte, aki 20 kg-os tárcsákra talált ki olyan gyakorlatokat számára, amit a mai napig „tuncsikolásnak” neveznek.  

Már az 1972-es játékokon is részt vehetett volna, ám az utolsó edzésen, a Jégszínházban elcsúszott és combnyaktörést szenvedett, mely után nemcsak hosszú rehabilitáció, hanem két sikertelen Eb is következett. Az 1976-os olimpia évében rendezett kijevi Európa-bajnokságon nagy izgalmak közepette nyerte meg a sportág első hazai aranyérmét. Bár nem akármilyen előzmények után. A honi szakvezetés azt mondta, csak akkor viszik ki Montrealba, ha megnyeri az kontinensviadalt. Tuncsik József pedig jött, gáncsolt és győzött. Néhány héttel később az ötkarikás játékokon pedig szintén felállhatott a dobogóra, annak is a harmadik fokára, mellyel szintén az elsőként szerzett olimpiai érmet a magyar judokák közül. Négy évvel később, mint edző készült Moszkvába a szövetségi kapitány Moravetz Ferenc egyik segítőjeként.

1971-ben Budaörsön, majd Diósdon és Törökbálinton alapított szakosztályt. 1979-ben Paksra hívták, hogy segítse a városban is gyökeret verni a sportágat. Tuncsik a vezetőknél elérte, hogy a judot beépítsék az általános iskolai tantervbe. Így került kapcsolatba a sportággal Kovács Antal is, aki máig a sportág egyetlen olimpiai bajnoka itthon. Tuncsik József tizenkét évet töltött a városban, majd családjával visszaköltözött a főváros környékére. A Testnevelési Főiskolán 1982-ben szerzett szakedzői diplomát.

Szeretett sportágától némileg eltávolodva – ám szakértelmével továbbra is segítve azt – alapította meg Budaörs és Törökbálint határában állatmenhelyét.

2013-ban nyilatkozta az Indexnek azt, hogy „a dzsúdó az egy szerelem, olyan méltóságot és tartást ad, ami miatt nagy tisztelettel adóznak nekem, és ez mindig jó érzéssel tölt el” – mi is tisztelettel adózunk Tuncsik Józsefnek hiszen nélküle sokkal szegényebb lenne ez a sportág.

 Az Isten éltesse sokáig Tuncsik Józsefet!

Forrás: MOB összeállítás; kép: MTI