Elbúcsúztatták Novák Ilonát

A Farkasréti temetőben csütörtökön katolikus szertartás szerint „örök útjára engedték” a helsinki olimpián aranyérmes négyszer százas női váltó utolsó elhunyt tagját, Novák Ilonát.

A „halhatatlan” úszótól, a magyar válogatott későbbi szövetségi kapitányától, a Ferencváros örökös bajnokától, a MOB tagjától, a sportdiplomatától Kulcsár Krisztián elnök búcsúzott a költészet napján, április 11-én.

Popper Imréné, Novák Ilona életének 94. évében, március 14-én hunyt el otthonában. 

A búcsúztatáson részt vett több olimpiai bajnok mellett Schmitt Pál, a Nemzet Sportolója, a NOB magyar tagja, a MOB tiszteletbeli elnöke, dr. Szabó Tünde sportért felelős államtitkár, dr. Nébald György, a Magyar Olimpiai Bajnokok Klubjának elnöke, dr. Wladár Sándor, a Magyar Úszó Szövetség első embere, Fábián László MOB-sportigazgató, dr. Bodnár András, a MOB Mező Ferenc Sportbizottságának vezetője, valamint Győr Béla, a Magyar Olimpiai Akadémia főtitkára is.

A ravatalnál Kulcsár Krisztián mondott búcsúbeszédet, a sírnál Jakabháziné Mező Mária, mint egykori TF-es tanítvány fogalmazta meg gondolatait. Novák Ilona hamvait testvére, Éva mellé helyezték védett sírba, más olimpiai bajnokok nyughelyének közelében. 

Kulcsár Krisztián búcsúbeszéde 

„Ifjúságom, e zöld vadont szabadnak hittem és öröknek – és most könnyezve hallgatom, a száraz ágak hogy zörögnek.”

Tisztelt Gyászolók, kedves Sportbarátaim!

A magyar költészet ünnepel ma, József Attila születésnapján – az olimpiai család pedig búcsúzik április 11-én. Örök útjára engedjük az olimpiai mozgalom nagy egyéniségét, az úszóvilág halhatatlanját, a Ferencváros örökös bajnokát. Az olimpiai bajnokot, a sportvezetőt, Popper Imréné Novák Ilonát.Ilonka néni!

Mint versenyzőnek, még nem szurkolhattam neked, de mint sportvezetőnek – még, ha közvetve is –, döntéseid már részben rám is hatással voltak a ’80-as években, hiszen, ha rövid ideig is – mielőtt vívó lettem – magam is tagja voltam az úszók nagy családjának.

Szép, teljes életet éltél. Versenyzőként, testnevelőként, szövetségi kapitányként, sportvezetőként, feleségként, családanyaként és nagymamaként. Mondták rólad: a béke szigete vagy, a szorgalom mintaképe. Példakép. Emberséges, jószívű, segítőkész, a fiatalok pártfogója. Ugyanakkor a munkában kemény, határozott. Szolgáljanak erre bizonyságul sporteredményeid, tisztségeid.

A harmadik kerületi vízilabda-sportvezető, iskolaigazgató édesapád rómaifürdői oktatása után a Margitszigeten kitűnt kis úszópalántából olimpiai bajnok lettél; a Testnevelési Főiskola padjából az úszóválogatottig, az európai úszószervezet elnökségéig, a Magyar Olimpiai Bizottság tagságáig ívelt a pályád.

Kiváló sportoló lettél. Hát és mellúszó. Már a ’42-es ifi Eb-n aranyérmet nyertél. Sporteredményeid kovácsa Hunyadfi István volt; melletted állt férjed, Popper Imre is. A háború után a londoni olimpiáról 4-5. helyet hoztál, majd Helsinkiben értél a csúcsra a négyszer százas váltóval. Több tucatszor nyertél magyar bajnokságot, négyszer főiskolai vébét. Beállítottál magyar csúcsokat, kétszer is tagja voltál a világrekorder váltónak. Első magyar nőként úsztad a 200 hátat három percen belül.

Elvégezted a TF-et. Tovább szolgáltad az úszást, a magyar sportot. A ’60-as évek elején testnevelő, úszóedző, majd sportvezető lettél. Oktattál az ELTE-n és az Agrártudományi Egyetemen is; az úszásoktatás finomításában segítetted a TF ifjú tanárjelöltjeit. Még nyugdíjazásodat követően is számtalan kisgyermeknek adtad át tudásodat a Sportuszodában.

Sokat tettél az úszásért a ’70-es, ’80-as években a magyar szövetség elnökségi tagjaként, alelnökeként, az európai szervezet elnökségi, majd tiszteletbeli tagjaként. Szövetségi kapitányként irányítottad a magyar válogatottat a ’72-es müncheni olimpia idején. Tagja voltál a Magyar Testnevelési és Sport Tanácsnak, majd a Magyar Olimpiai Bizottságnak, részt vettél a demokratikus újjáalakulásban, ’89-ben.

Sokszor elismertek. Számos állami kitüntetés mellett az FTC örökös bajnoka, a magyar úszósport halhatatlanja vagy, beiktattak a sportág Hírességek Csarnokába,1992-ben megkaptad a MOB Olimpiai Érdemrendet.

Közösségi ember voltál. Lejártál a Héliába, leúsztad a magad 50 percét, majd olimpikontársaiddal ott beszéltétek meg az úszóvilág aktuális dolgait. Elmentél az Olimpiai Bajnokok Klubjának eseményeire, ahol jóízűen nosztalgiáztatok olimpiákról, edzőtáborokról. Visszatérő vendég voltál a Magyar Olimpiai Akadémia vándorgyűlésein, hisz’ fontosak voltak számodra az ötkarikás hagyományok.

Nyugdíjas éveid nagy élménye volt 2002-ben, 50 évvel a helsinki játékok után az emléktúra alkalmával visszatérni a sikerek helyszínére, és a váltóval együtt bevonulni az olimpiai stadionba. Felidéztétek a magyar szempontból legsikeresebb olimpiát, az Uimastadion uszodájának csodáját, ahol ’52 nyarán a magyar úszóknak négyszer is szólt a himnusz.

Sosem feledted, kikhez tartozol. Az olimpiai család tagjaival együtt emlékeztetek halottak napján, alig néhány méterre innen, az Olimpiai bajnokok falánál – mostantól pedig már mi emlékezünk rád.

Szép kort megéltél. Az elmúlt években már nehézkessé vált a mozgás, el-elmaradtál az eseményekről, budai otthonod jelentette a biztonságot. Májusi, 94. születésnapodat már nem vártad meg. Egyszerre hagytál magad mögött űrt és olimpiai örökséget. Hiányozni fogsz.

Búcsúzunk tőled. Ha majd eljövünk téged meglátogatni ide Farkasrétre, duplán fogunk emlékezni, hisz’ itt a közös sírban újra találkozol testvéreddel, Évával. Odafenn pedig megint rajtkőre állhat a gyorsváltó: Temes Judit, Szőke Kató, Novák Éva, Littomeritzky Mária, és most csatlakozol te is hozzájuk. A 177 magyar olimpiai aranyérem egyik tulajdonosaként a magyar és az egyetemes sporttörténelem meghatározó tagjai vagytok. Nem feledünk benneteket…

„Szoktatom szívemet a csendhez. Nem oly nehéz – idesereglik, ami tovatűnt, a fej lehajlik és lecsüng a kéz.”

Ilonka néni, nyugodj békében!

Forrás: MOB – Fotó: MOB/Szalmás Péter