Ötven éve Mexikóban 31 magyar vehetett át olimpiai aranyérmet, nőként egyedül Németh Angéla

Nem csupán Magyarországnak, hanem a női nemnek is sporttörténeti dicsőséget szerzett az 1968. évi mexikóvárosi, inkább „őszi”, mint nyári olimpiai játékokon Németh Angéla, aki 60.36 méteres dobással szerezte meg a gerelyhajításban az aranyérmet. Az október derekán elkezdődött és a hónap végén zárult ötkarikás versenyeken hat sportágban csatázva 31 magyar olimpikon – két-két atléta és birkózó, 1-1 kajakos, illetve kenus, 3 öttusázó, 5 párbajtőrvívó és 19 labdarúgó – állhatott fel a dobogó legfelső fokára, közülük egyedül a frissdiplomás testnevelő tanár Németh Angéla képviselte a női nemet… 

Fél évszázaddal ezelőtti, jól időzített egyéni csúcsának értékét minősíti, hogy Koltai Jenő tanítványának akkori teljesítménye toronymagas győzelmet ért volna az idei magyar bajnokságon, ahol a győztes atléta legjobbja 55.42, a bronzérmesé pedig 48.22 méter volt. 

Ránky Mátyás, a 22 esztendősen a „sportok királynőjének” nagyságai közé került és négy esztendeje súlyos betegség következtében elhunyt atlétanő özvegye méltatta Angéla sportolói pályafutását. „Szeretetre méltó ember, nagyszerű családanya, különleges erényeket csillogtató sportoló volt a feleségem, aki az atlétika mellett az ‘én sportágam’, azaz a kosárlabda szerelmese is volt.”  – emlékezett vissza Ránky Mátyás, akit kétszer is a magyar kosárlabda-válogatott szövetségi kapitányának kértek fel, és aki ma, immár 74 esztendősen is a Honvéd junior kosarainak a tanácsadója. – Csapatjátékosként az ifjúsági válogatottságig vitte, ennél eredményesebb talán csak akkor lehetett volna, ha Koltai Jenő ‘bácsi’, a tanára és edzője 1964-ben nem beszéli rá arra, hogy érdemesebb egy sportágra összpontosítania. 

Angélának először is át kellett váltania a kezdetleges, hátra hajlásból indított technikáról a korszerűbb elfordulós stílusra, amivel kezdetben igencsak nehezen boldogult. Pedig ez volt a „nagy ugrás” előfeltétele. „Amikor Angéla kicsit bizonytalanul megkérdezte a mesterétől, hogy vajon mégis meddig tarthat az új technika begyakorlása, az egyenes válasz az volt, hogy ‘úgy három-négy évig’. És bizony eddig is tartott a tökéletesítés, viszont Angéla a kitartó munkának köszönhetően világranglista-vezetőként érkezett az olimpiára, hatalmas becsvággyal és kellő magabiztossággal. Rászolgált a győzelemre.” 

Egy esztendővel a 2200 méterrel a tengerszint felett megrendezett „magaslati” olimpia után Németh Angéla az athéni Európa-bajnokságon is aranyérmet nyert, 1972-ben, a müncheni nyári játékok előtt pedig ő mondhatta el magyar sportolók nevében az olimpiai esküt. Egyre jobban fájó dereka miatt – ez a gerelyhajítók nehezen elkerülhető, sok bajt okozó rákfenéje – második olimpiáján már nem ment úgy a dobás neki, ezért fel is hagyott az atlétikával, és attól kezdve a BEAC játékosaként csak kosárlabdának hódolt. Sportolóként és testnevelőtanárként is nagy tiszteletnek örvendett, a Ránky-házaspár örömére pedig Emese és Réka lányuk is a TF-n szerzett diplomát. 

Forrás: MOB-SzPress Sporthírszolgálat/Szalay Péter