“Azért vagyok ebben a sportban, mert nyerni akarok” interjú Vermes Péterrel

Vermes Péter sajtótájékoztatót tart

Bár amerikai földön látta meg a napvilágot, mégis magyar szülők gyermekeként. Már édesapja is kergette a bőrt a Honvéd színeiben az 50-es években, aki aztán a forradalom leverését követve az Egyesült Államokba disszidált családjával. Vermes Mihály gépészként dolgozott New Jersey-ben, de mindig marad ideje a labdarúgás népszerűsítésére. Ebben a közegben született és nőtt fel Peter Joseph Vermes, közkeletűbb nevén Vermes Péter. Káprázatos pályafutása során résztvett a szöuli olimpián, sőt ugyanezen évben a szakma az év amerikai focistájának és az olimpia amerikai keret legjobbjának választotta. Meghatározó tagja volt az 1990-es világbajnokságon szerepelt USA válogatottnak, a 1991-es CONCACAF aranykupa első helyét nyert nemzeti együttesnek. Európai klubcsapatoknál is letette névjegyét, majd visszatérve az Államokba az első bajnoki címet szerezte fogadott városának (Kansas). Ez utóbbi trófea mellé a liga legértékésebb játékosa címet is begyűjtötte és 2002-ben az MLS történetének legjobb hátvédjeként vonult vissza. Ahol játékosként abbahagyta ott folytatta edzőként és ott is csúcsra jutott, pontosabban vezette együttesét, először 2013-ban lettek a liga legjobbjai. A mostani rájátszásban, a döntőt megelőző utolsó mérkőzésen botlott meg csapata. Ami pozitív előjel a következő évre, hogy együttesének bajnoki címét megelőző szezonjában mindig a rájátszás konferencia (elő)döntője jelentette a végállomást. Reméljük,h högy 2019-ben is már újból az MLS kupával gazdagíthatja gyűjteményét gárdája, ahol a liga egyik legjobb csatára Sallói Krisztián az egyik meghatározó játékos.

Önnek szakmai szemmel nézve, mi újat hozott ez a vb? Melyik csapat játéka nyerte el a tetszését, az eddig látottak alapján?

Először is a legszembetűnőbb, hogy rengeteget változott maga a világbajnokság. Valósággal eltűnt a különbség a korábban nyertes vagy az elitbe tartozó csapatok és a világ többi válogatottja között. Talán a legillusztrisabb példa erre a japánok szereplése, amikor is nem sokon múlott és megverték a belgákat. Nem tudták “menedzselni” a 2-0-ás vezetést, de a játék összképe alapján a két együttes azonos szinten mozgott. Ha igazából ki kellene ragadnom egy csapatot, akkor a horvátokat választanám. Ez a válogatott tanult a kelet-európai nemzetek mentális hibáiból. Azokból, hogy mikor előjönnek a nehézségek vagy épp rosszul fut a szekér, akkor a hozzáállás is negatív irányba mozdul el. Érzésem szerint Horvátország ezen illetve ebben változtatott. Elképesztően szervezetté vált a játékuk, veszélyes támadásokat vezettek, mindemellett a védekezésben is, különösen a szerelések terén értek el kimagasló előrelépést: kemények, határozottak lettek. Amikor Modric kihagyta a 11-est (a Dánia elleni nyolcaddöntőben), a csapat egyemberként állt mellé, nem a tipikus kelet-európai attitüd jött a felszínre: nem sodródtak a teljes összeomlásfelé, nem kezdtek egymásra mutogatni, szitkozódni. A horvátoknál ennek nyoma sem volt, sőt lélekben és mentálisan is kiegyensúlyozott csapat benyomását mutatták. Remek szereplésük igen csak nagy hatással volt rám. Egy másik momentum, a spanyol-orosz mérkőzés. Előbbiek végig szépen passzolgatnak, de különösebb veszélyt nem jelentenek a kapura. Valami hiányzott a hispánok játékából, ami meghatározó ebben a játékban: a labda előrevitel, a dinamika, különösen az utolsó 15 percben. Ezek hiányában képtelen leszel nyomást gyakorolni, felőrölni az ellenfél védelmét és megnyerni a mérkőzést.

A statisztikák szerint a Sporting egyike a legjobb csapatoknak, amelyek az utolsó 15 percben a legeredményesebbek…

Igen. De ez annak a része, hogy helyet kell képezni a támadásoknál, a védekezésnél egyaránt, ez pedig a mozgással, mozgatással érhető el.

Túl egy mérkőzésen

S mi szól az újításokhoz, a videóbíró alkalmazásához?  Jó irányba halad a foci?

Azon a véleményen vagyok, hogy még gyerekcipőben jár ez az innovatív megoldás, rengeteg tennivaló van még ezen a területen.  

S a rengeteg hosszabbításnak milyen a sportszakmai megítélése?

Azt gondolom, hogy sokkal precízebben és konkrétabban kellene meghatározni, hogy éppen milyen okból kifolyólag történik a hosszabbítás. Példának okáért a csere a játék része avagy időhúzásra felhasznált taktika. Tisztázni kell, hogy pl. amennyiben a labdarúgó a játéktéren lassított üzemmódban, cammogva távozik, akkor 30 másodperc adódik a játékidőhöz, vagy ha normális tempóban lefut, akkor nincs extraidő hozzáadás – de ennek a meghatározása elkerülhetetlen.

 

Sem az USA, sem Magyarország nincs jelen ezen a világbajnokságon, pedig mintha pozítivak lettek volna mindkét országban az elmúlt években megindult folyamatok. Önöknél Klinsmann-nal remekeltek legutóbb a nemzeti csapat, aztán váratlan megtorpanás és kudarccal végződött selejtőzök következtek. Magyarország a 2 évvel ezelőtti EB-n várakozást felülmúlóan szerepelt. De jelenleg inkább az egyhelyben topogás a jellemző mindkét ország nemzeti szintjén. A generáióváltás lehet a probléma gyökere? S habár eltérő kultúrájú országról beszéljünk mit gondol lehet mégis, hogy azonos recept kell a foci sikerekhez?

Kezdjük az Egyesült Államokkal. Ha engem kérdez, úgy vélem az alapvető probléma ott rejtőzik, hogy egyszerűen nincs tervünk. A csapat szervezetlen, a játékosok szenvednek, nem tudják milyen taktika alapján lépnek pályára, milyen felállásban, felelőtlenség mutatkozik meg minden oldalról. Illetve érzésem szerint szövetségi szinten egy adott döntés meghozatala túl sokáig elhúzódik. Ezek a legfőbb gondok. Magyarországon viszont nagyon jó játékosanyag van, mostanra már mentálisan is sokkal jobbak a focisták, de még mindig nem hisznek úgy magukban, ahogy kellene, alulértékelik önmagukat. Ez utóbbi a legnagyobb probléma a mai magyar labdarúgásban. Kiváló labdarúgók vannak az országban, de amikor a válogatottban játszanak, tudatosítaniuk kell, hogy első az ország és nem az egyén. Mindig az ország! Mivel elképesztően jó a játékos felhozatal, ezért bátran kijelentem, hogy össze lehet és kell rakni egy olyan válogatottat, amely képes kiharcolni a kijutást a vb-re.

Magyarországon még mindig vezető helyen áll a labdarúgás, az USA-ban most hova tenné a soccer-t a sportok rangsorolásában?

Még mindig az NFL az első, de ha megnézi a baseball, a kosárlabda a jégkorong követési tendenciáját, a rájátszásra összpontosul nagyobb figyelem, az alapszakasz már nem olyan érdekes. A csapatjátékok között a foci óriási hatást gyakorolt a kultúrára, a szurkolókra, s felzárkozott a többi vezető csapatsportok közé. Tisztában vagyok, hogy bár összeesküvés-elméletnek hangzik, de korábban nem kis érdek fűzte a többi sportágat ahhoz, hogy a focit alacsony szinten tartsák, nem adva meg ugyanazt a publicitást, vagy egyáltalán a minimálisat, amelyet megérdemelt volna. De az internet térnyerésével a szellem kiszabadult a palackból, tovább nem lehetett visszatartani a labdarúgás térnyerését. Amikor magas színvonalú mérkőzéseket látni a tévéközvetítéseken keresztül, akkor nem gátolható meg egy sportág fejlődése. Az elkövetkezendő 10 évben pedig még nagyobb hatást fog gyakorolni a tömegekre ez a sport, mivel nincs lassulás, mi csak egyre gyorsulunk!

 Akkor ezek szerint az áttörés már a múltté, a foci szárnyal az Egyesült Államokban…

 Igy van, ezt érzem, hiszem és gondolom, teljes meggyőződéssel!

 Herczegfalvy, Németh Krisztián, Sallói Dániel. Miért pont ők lettek a kiválasztottak? Mi ragadta meg Vermes Péter szemét, amikor elhozta Kansas-ba őket?

Sallói Dániel

Ahogy korábban említettem, szerintem a magyar játékosok nem kapták meg azt a tiszteletet, amelyet megérdemeltek volna. Ezzel egyidejűleg, ők maguk sem értékelték önmagukat vagy teljesítményüket, ahogy elvárható lett volna. Azt hiszem, a magyar labdarúgók technikailag átlagfelettiek, taktikailag kiválóan megértik a játék lényegét, hihetetlen improvizációs készséggel rendelkeznek, és ha kiemeled őket Magyarországról, akkor rendkívül nyitottak arra a környezetre, amelyben élnek és az adoptálási adottságokban is élen járnak. Amiért a fenti srácokat választottam, annak az volt az oka, hogy ők bemutatták mindazon minőségi mutatókat, amelyeket fentebb említettem. S, ami még fontosabb, hogy pl. ha megnézzük a mai Sallóit, a hozzáállása fantasztikus. mindennap fejlődni akar, a tökéletességre törekszik, jobb játékos kíván lenni, és ezért minden mennyiségű munkát hajlandó elvégezni. Érti az instrukciókat, megfogadja, beépíti a játékába, fejleszti önmagát. Németh esetében, a klub, a város valódi otthon nyújtott számára: bárhol játszott Krisztián, valójában soha nem talált igazi otthonra. Továbbá mi az erősségeit kamatoztattuk és fejlesztettük, nem a gyengeségeit.

2006-ban kinevezték a Kansas technikai igazgatójának, nemsokkal később vezetőedző lett és mára a leghosszabban regnáló menedzser a ligában. Nyert bajnokságot, MLS kupát és műhelyprogramot indított Kansasban. Megfogalmazná ez utóbbi esszenciáját.

Szellemiség és alapértékek megteremtése! Ezen szellemiség építőköveit a következő értékközvetítés képezi: 1. Első a csapat, 2. Dolgozz keményen, 3. Fejleszd a gondolkodásod, 4. Sajátítsd el a nyerő mentalitást, vagyis bármit teszel, törekedj a tökéletességre! Amikor ilyen fundamentumról indul egy játékos, akkor a határ a csillagos ég. Azt hiszem, ez a legnagyobb portfolio, amivel rendelkezik ez a klub.

Ahogy játékosként, most is az év mindennapján és a nap 24 órájában dolgozik, tárgyal, imádja, amit csinál. Úgy tűnik ezt próbálja meg továbbadni a játékosoknak is. Ön a U-20-as nemzeti keret segédedzője is. Klubszinttől feljebb is továbbvihető ez a mentalitás?

Véleményem szerint igen, tovább adható. De kizárólag úgy érhető el siker és a megfelelő hatás, ha a nemzeti csapatprogramba vertikálisan teljesen adoptálható az a kultúra, az a játékrendszer, a játékosok pozicióinak karakterisztikája, a tehetségek jellemzői. Ezek beültetésével érhető el csak áttörő eredmény. Egy klub a játékos általános fejlesztése terén érheti el a legnagyobb hatásfokot, de szövetségi szinten a legjelentősebb eredmény a nemzetközi sikerességben mérhető. Ehhez viszont az alsó szinttől a legfelsőkig vertikálisan integrálni kell az adott szellemiséget, és értékrendszert.

A világ labdarúgásával kezdtük, térjünk vissza ehhez. 2026-ban hármas rendezésben bonyolódik a világbajnokság (USA-Kanada-Mexikó). Ön szerint milyen 8 év vár az MLS-re és az amerikai válogatottra. Elégséges a hátralévő pár év egy új, ütőképes nemzeti csapat felépítésére?

Azt hiszem igen, de nem vagyok biztos benne, hogy van konkrét terv erre nézve. Legalábbi ezt nem látom. Ennélfogva, egy kicsit ideges és frusztált is vagyok az elvesztegetett idő(szak)ért. Mivel rengeteg tennivaló akad és számos változásnak kell bekövetkeznie, hogy egy sikeres szereplés által elérjük a kitűzött célokat. Ha csak ‘annyi’ az elvárás, hogy a csapat ott legyen a vb-n, akkor azt hiszem pont a lényeg veszik el. Egy ponton túl, sokkal nagyobb célokat kell kijelölni: pl.azt, hogy egy napon meg akarjuk nyerni a világbajnokságot – ez cél kell, hogy legyen! Ha ezt tűzzük ki magunk elé, akkor felkötöd az alsóneműt és nekiállsz edzeni, keményen, küzdesz, fejlődni akarsz, elkezdesz harcolni, lemondasz dolgokról, hogy minél jobb legyél és elérd a célod. De ha nincs terved, ha nincsenek (ilyen) céljaid, akkor céltalan bolyongásról beszélhetünk, és amiért úgy fogalmaztam, hogy feszült vagyok, az abból ered, hogy most szövetségi szinten fogalmam sincs, hogy merre tartunk jelenleg és mi a következő lépés.

Vermes Péter a cikk szerzőjével Montrealban

Melyik szövetség, a magyar vagy az amerikai áll nagyobb kihívás előtt?

Megítélésem szerint, egyértelműen az amerikai. Mivel Magyarországon megvannak az alapok, az értékrendszer. Kívülről természetesen egy picit nehezebb megítélnem a magyar viszonyokat, de rengeteg emberrel beszélgetve és hallva az ott történteket és reakciókat, az a meglátásom, hogy akármit építesz legyen az egy üzlet, vállalkozás, ház, egy kapcsolat, időre van szükséged ahhoz, hogy megfelelő és hosszútávra szóló alapot teremtsél. Nos Magyarország adott minden, csak szervezetté kell tenni, és időt kell hagyni, hogy bekövetkezzenek a nagy történések.

Azért ugye nem tartja kizártnak, hogy valamelyik csapat kispadján látjuk 2026-ban?

Nem egyszerű erre a kérdésre/felvetésre válaszolnom…jómagam nyitott és tettrekész ember lévén, mindig amondó vagyok, hogy meghallgatok minden felkérést, tudni akarom milyen kihívásokkal kell szembenéznem. Ugyanakkor minden alkalommal racionálisan mérlegelek és hozom meg döntéseimet, azon dolgok figyelembe vételével, hogy a projektben kik a résztvevő személyek, hogy viszonyulnak, jönnek ki egymással, hogyan dolgoznak együtt, kik hozzák meg a projekten belül a döntéseket, azok milyen alapokra támaszkodva hozzák. Ezek számomra kulcsfontosságú szempontok. Miután ezek tisztázára kerültek, azt köveően a célmeghatározás és tervkészítés következik. S még egyszer hangsúlyozomo, ha csak egy világbajnokságra a kijutás a cél, akkor számomra az ügy már eleve kudarcra van ítélve. Legyen szó az Egyesült Államokról vagy Magyarországról, sokkal magasabb szintű célokat kell nevesíteni.

Szóval Ön inkább azt részesíti előnyben, ha magasabbra van rakva a léc…

Igen és úgy gondolom, hogy kell is, minden esetben. Személy szerint, azért vagyok ebben a sportban, hogy nyerjek és nyerni is akarok! S ha nem így állnék hozzá, akkor megkérdezném magamtól, hogy mit keresek itt….

Ez nagyszerű ars poetica és megközelítés, hisz minden a nyerésről szól.

Ok, ha történetesen U-14, 19, vagy U-20-as szinten edzősködöm, akkor a győzelem mellett természetesen a játékosok fejlődése is elemi cél, hogy készek legyenek a következő szintre lépni. De, ha az élvonalban szerepelsz, akkor a győzelemért teszel mindent., szóval mikor felérsz egy bizonyos szintre, az elvárásaidat is magasabbra kell helyezni, mert enélkül nem érsz el semmit.

Ha egy magyar klub megkeresné Önöket egy esetleges együttműködés kiplántása kapcsán, hogyan fogadná ezt a megkeresést?

Abban hiszek, hogy bárki bármit mondhat, de a személyes megtapasztaláson alapul egy kapcsolat. Állítom, hogy bárki, aki nálunk tölt 2-3 napot és személyesen tapasztalja meg a módszereinket, a körülményeket, akkor teljesen más véleménnyel távozik, mint amikor ide érkezett. Negatívumok nélkül, 100%-osan pozitív impressziókkal hagyja maga mögött Kansast. De ehhez ide kell jönni, megélni a dolgokat, személyesen.

Emlékszem, mikor Illyés Dani és Kemenes Szabolccsal együtt látogattunk oda 2010 januárjában, akkor rakta le a műhelyprogramjának alapjait…

Igy van, de amit most tapasztalna az idelátogató, az edzésközpont, a kiszolgáló létesítmények, a stadion, mind-mind arra emlékeztetne, mikor a virágok kinyílnak, a fák kibontják koronáikat, kiteljesedik az élet. Ha ma valaki Magyarországról eljön hozzánk, nem fog hinni a szemének. Aki itt tölt pár napot garantálom, hogy azt mondja majd “Veletek akarok dolgozni”.

 

Ruszanov András

 USA – Kanada